Gerridae - molnárpoloskák
Közepes vagy nagytermetű, megnyúlt testű vagy ellipszis alakú poloskák. Fejük kúp alakú vagy háromszögű, szemeik rendszerint nagyok, erősen kiállók. Fejük szemek előtti része közel párhuzamos szélű, csúcsa elkeskenyedő. Az előhát rendszerint összeolvadt az utóháttal, torhátuk rendszerint megnyúlt, többszörösen hosszabb a szélességénél, máskor közel ugyanolyan széles, mint amilyen hosszú. A torhát elülső része keskenyebb, párhuzamos oldalú, hátulsó része elliptikus vagy trapéz alakú. A szárnyatlan fajok előháta kevésbé megnyúlt és hátulsó széle levágott. A csáp jóval hosszabb, mint a fej, 4-ízű, az ízek közel azonos fejlettségűek, hosszúságuk változó. Lábaik hosszúak, az elülső lábpár sokkal rövidebb, mint a feltűnően hosszú középső és hátulsó lábpárjuk, lábfejízeik fonálszerűek, a karmok preapikálisak. A hátulsó comb túlterjed a potroh végén. A szipóka 4-ízű, az 1. és a 2. íz rövid, a 3. és a 4. íz közel egyenlő hosszú, sokkal hosszabb, mint az első 2. A szipóka merev, egyenes, az elülső csípőket nem éri el. A testet, de különösen a hasoldalt sűrű, rövid, vízálló szőrözet fedi. Pajzsuk nincs. Potrohuk megnyúlt. A szárny sokalakúság gyakori: teljes szárnyú (macropter) rövid szárnyú (brachypter) és szárnyatlan (apter) alakjaikat ismerjük, amelyek egy fajon belül is előfordulhatnak. A félfedők nem különülnek határozottan felismerhető coriumra, clavusra és membránra. A hasoldal lapos, a bűzmirigyek kivezető nyílása a középmellen nyílik, laterális csatorna nélküli.
Vizek felületi hártyáján tartózkodnak, lábberendezésük a száraztoldi mozgásra alkalmatlan, a talaj felszínén ügyetlenül, bukdácsolva, lassan mozognak. A víz felületi hártyáján rendkívül ügyesen és nagy sebességgel haladnak, sokszor még szemmel is nehezen követhetők. Haladás közben elülső és hátulsó lábaikkal kormányoznak, középső lábaikkal hajtanak. A lárvák és az imágók együtt találhatók. Álló- vagy lassan folyó vizek felületén élnek, kedvelik a kisebb-nagyobb szabad vízfelszínnel tarkított, ritkás parti növényzettel övezett vízfelületeket. A nyílt vízfelszín mozgási teret, a ritkás partmenti növényzet búvóhelyet biztosít számukra. Tavak, tócsák felületén, patakok és folyók csendes szakaszain, nyugodt öbleiben élnek. Ragadozó állatok, áldozataikat a víz felszínén támadják meg. Különböző rovarokon szívogatnak, vízi, vízfelszínen élő és vízbe hulló szárazföldi rovarokat támadnak meg. Tojásaikat a vizinövények leveleire és szárára sorokban helyezik el, vagy vízparti úszó tárgyakra rakják. 5 lárvastádiumuk van, a lárvák mintegy másfél hónap után válnak imágókká. Évente 1 nemzedékük fejlődik. Az imágó telel, a víz közelében védett helyeken, például kövek alatt. Ritkán víztol távol is találhatók áttelelő példányok. Az imágók keveset repülnek, korán tavasszal, márciusban jelennek meg, áprilisban már jelentős számban találhatók, ősszel a diapauzába vonulásig aktívak. Tavasszal a telelőhelyekről előrajzó példányok gyakran a később kiszáradó, kis pocsolyák felületén is jelentős számban gyűjthetők. Fajai szinte az egész világon megtalálhatók, a Palearktikumban 3 alcsalád 10 nemének 50 faja és alfaj a él. Európában 2 nem 16 faj át és alfaj át, faunaterületünkön 11 faját mutatták ki, hazánkban 10 faja él és 1 további faj előkerülése várható.
Vizek felületi hártyáján tartózkodnak, lábberendezésük a száraztoldi mozgásra alkalmatlan, a talaj felszínén ügyetlenül, bukdácsolva, lassan mozognak. A víz felületi hártyáján rendkívül ügyesen és nagy sebességgel haladnak, sokszor még szemmel is nehezen követhetők. Haladás közben elülső és hátulsó lábaikkal kormányoznak, középső lábaikkal hajtanak. A lárvák és az imágók együtt találhatók. Álló- vagy lassan folyó vizek felületén élnek, kedvelik a kisebb-nagyobb szabad vízfelszínnel tarkított, ritkás parti növényzettel övezett vízfelületeket. A nyílt vízfelszín mozgási teret, a ritkás partmenti növényzet búvóhelyet biztosít számukra. Tavak, tócsák felületén, patakok és folyók csendes szakaszain, nyugodt öbleiben élnek. Ragadozó állatok, áldozataikat a víz felszínén támadják meg. Különböző rovarokon szívogatnak, vízi, vízfelszínen élő és vízbe hulló szárazföldi rovarokat támadnak meg. Tojásaikat a vizinövények leveleire és szárára sorokban helyezik el, vagy vízparti úszó tárgyakra rakják. 5 lárvastádiumuk van, a lárvák mintegy másfél hónap után válnak imágókká. Évente 1 nemzedékük fejlődik. Az imágó telel, a víz közelében védett helyeken, például kövek alatt. Ritkán víztol távol is találhatók áttelelő példányok. Az imágók keveset repülnek, korán tavasszal, márciusban jelennek meg, áprilisban már jelentős számban találhatók, ősszel a diapauzába vonulásig aktívak. Tavasszal a telelőhelyekről előrajzó példányok gyakran a később kiszáradó, kis pocsolyák felületén is jelentős számban gyűjthetők. Fajai szinte az egész világon megtalálhatók, a Palearktikumban 3 alcsalád 10 nemének 50 faja és alfaj a él. Európában 2 nem 16 faj át és alfaj át, faunaterületünkön 11 faját mutatták ki, hazánkban 10 faja él és 1 további faj előkerülése várható.
Forrás: Vásárhelyi T. (1978): Poloskák V.–Heteroptera V. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben