Aradus betulinus
Az állat fénytelen barnásfekete, a perem szegélye durván vagy enyhén fogazott (). Csápja hengeres, a 2. íz másfélszer olyan hosszú, mint a 3., és olyan hosszú vagy hosszabb, mint a pajzsocska szélessége. A csápdudor hegyes, rajta a fogacska kicsi, esetenként nem is látható. A szem előtti és szem mögötti dudorok gyakran tompák. Az előhát lapos, a középső tarajok elöl és hátul széttartók, a szélsők majdnem párhuzamosak. A pajzsocska nyújtott (), egész felülete rücskös, hegye gyakran világos. A félfedők töve kiszélesedik, világosabb. A hártya erezete mentén világos csíkok vannak.
A félfedő a nőstények 8. tergitjét éppen eléri, a hímek potrohát csaknem teljesen befedi. A potroh ovális, a connexivumok hátulsó külső lekerekített sarkai enyhén kiállnak, világosak, akárcsak a pajzsocska hegye és a 8. paratergitek belső széle. Lábai sárgásbarnák. 6,3-9 mm
Egész Európában elterjedt faj, faunaterületünkön is több példányát fogták, de Magyarországon eddig egyedül Sopronból került elő. Bükkön, luc- és vörösfenyőn találja meg táplálékát. A kárpát-medencei példányokat május és augusztus között gyűjtötték.
betulinus FALLÉN, 1829
A félfedő a nőstények 8. tergitjét éppen eléri, a hímek potrohát csaknem teljesen befedi. A potroh ovális, a connexivumok hátulsó külső lekerekített sarkai enyhén kiállnak, világosak, akárcsak a pajzsocska hegye és a 8. paratergitek belső széle. Lábai sárgásbarnák. 6,3-9 mm
Egész Európában elterjedt faj, faunaterületünkön is több példányát fogták, de Magyarországon eddig egyedül Sopronból került elő. Bükkön, luc- és vörösfenyőn találja meg táplálékát. A kárpát-medencei példányokat május és augusztus között gyűjtötték.
betulinus FALLÉN, 1829
Forrás: Vásárhelyi T. (1978): Poloskák V.–Heteroptera V. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben