Dicranocephalus medius
Az összetett szemektől a csápdudor végéig mért távolság hosszabb, mint az onnan a pofák hegyéig mért távolság (). A csáp 2, ízén a csúcsi sötét gyűrű szélesebb, mint a középső (). A szipóka gyakran eléri a hátulsó csípőket. A következő fajnál (agilis
- szerk.) kisebb termetű, sötét színei erőteljesebbek. A pofák nem hajlanak felfelé. Az összetett szemek rövidebbek, mint a szemektől a csápdudor csúcsáig mért távolság. Combjain és lábszárain rendszerint csak rövidebb szőrök vannak, bár ez a szőrözet a lábszárak belső oldalán hosszabb, mint a külsőn (). A hátulsó comb fekete csúcsi gyűrűje gyakran a comb közepéig terjed, különösen a hímeken, s ezeken a csáp 2. ízének középső gyűrűje halvány. 9—12 mm.
A magas észak kivételével egész Európában elterjedt faj. A Kárpát-medencéből viszonylag kevés példányát ismerjük, többnyire hegy- és dombvidékeinkről került elő, de Bátorligetről, Ócsárol is. Tápnövénye főként a farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias), melynek elsősorban a magját szívja. Imágóit zömmel május—júniusban fogták, novemberben is előkerült. Többnyire a talajon tartózkodik. Kifejletten telel át, petéit nyár elején a tápnövény virágzatára tojja.
medius (MULSANT & Rey, 1870)
- szerk.) kisebb termetű, sötét színei erőteljesebbek. A pofák nem hajlanak felfelé. Az összetett szemek rövidebbek, mint a szemektől a csápdudor csúcsáig mért távolság. Combjain és lábszárain rendszerint csak rövidebb szőrök vannak, bár ez a szőrözet a lábszárak belső oldalán hosszabb, mint a külsőn (). A hátulsó comb fekete csúcsi gyűrűje gyakran a comb közepéig terjed, különösen a hímeken, s ezeken a csáp 2. ízének középső gyűrűje halvány. 9—12 mm.
A magas észak kivételével egész Európában elterjedt faj. A Kárpát-medencéből viszonylag kevés példányát ismerjük, többnyire hegy- és dombvidékeinkről került elő, de Bátorligetről, Ócsárol is. Tápnövénye főként a farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias), melynek elsősorban a magját szívja. Imágóit zömmel május—júniusban fogták, novemberben is előkerült. Többnyire a talajon tartózkodik. Kifejletten telel át, petéit nyár elején a tápnövény virágzatára tojja.
medius (MULSANT & Rey, 1870)
Forrás: Dr. Vásárhelyi Tamás: Fauna Hungariae 157. füzet Poloskák III. - Heteroptera III.
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben