Agabus congener - erdei gyászcsíkbogár
A hűvös, csapadékos éghajlatú erdős vidékek, magashegységek jellemző állata. Faunaterületünkön megtalálható a Kárpátok vonulatain (Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában), illetve Horvátország magashegységeiben. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú tájakon az alacsonyabb régiókba is leereszkedik, a síkságon azonban bizonyára hiányzik. Hazánkban biztosan csak az Őrségből (Kondorfa: Huszászi-patak) és a Zempléni-hegységből ismerjük. (Irodalmi források szerint Pápa környékén is gyűjtötték – az Alföldről, Hajósról bizonyító példányunk is van –, ezek az adatok azonban nem ellenőrizhetők, illetve hitelességük kétes.) A hideg, tápanyagokban szegény lápvizeket kedveli. Forráslápok, oligotróf jellegű tőzegmohás lápok semlyékeiben, tőzegmohás láperdőkben, erdei patakok kiöntéseiben stb. él. [0,04%]
Forrás: Ádám László és Hegyessy Gábor: Abaúj és Zemplén tájainak ragadozó vízibogarai (Coleoptera)
Agabus congener (THUNBERG, 1794) – Erdei gyászcsíkbogár
A test hossza 7,0–7,7 mm, alakja ovális, körvonala folytonos. A fej fekete, keskeny elülső szegélye és alapjának két foltja vörösesbarna. A csáp alapja sárgásbarna, az 5–11. íz legalább a csúcsán barna vagy szurokfekete. A tapogatók utolsó ízének csúcsa szurokfekete. Az előhát széles, legnagyobb szélessége tompa hátulsó szögeinek közelében mérhető, színe fekete, oldalai sötét vörsesbarnák, közepesen szélesen szegélyezettek. A szárnyfedő vörösesbarna vagy sötétbarna, alapja és oldalai világosabbak, sorpontjai feltűnők. A hátoldal recézete egyszeres, a szárnyfedőn a sejtek változó alakúak és méretűek; a hímeken igen finoman, a nőstényeken legtöbbször sokkal erősebben bevésettek. A hasoldal fekete, a mellfedő, a hátsó csípőnyúlvány és a potroh haslemezeinek hátulsó szegélye vörösesbarna. A lábak vörösesbarnák, a combok legalább a csúcsukon feketék vagy szurokbarnák. Az előtori melltőlemez sima, keskenyen kihúzott, határozottan, de nem nagyon magasan domború, oldalai keskenyen szegélyezettek. Az utómell oldalszárnyai szélesek (CS/U=1,9–2,3). A hímek mellső és középső lábának első három lábfejíze kiszélesedett, a mellső láb karmai megnyúltak, a csúcs előtt hajlottak, a hátulsó karom alsó éle enyhén hullámos. A péniszen a csúcs előtt egy széles, lefelé hajló tüske van.
A hasonló színű fajoktól a szárnyfedő nagy, szabálytalan alakú sejtekből álló recézete, a nem magasan kidomborodó előtori melltőlemez és a kis testhossz alapján választható el.
Szélesen elterjedt palearktikus faj. WACHSMANN (1907) említi Pápáról, de hazai bizonyító példánya nincs. Szezonális erdei mocsarak tipikus lakója, de északon más kisvizekben is megtalálható. Gyakori lápokon is, Közép- és Dél-Európában főképp tőzegmoha-lápokhoz kötődik. . Hazánkban is elsősorban hideg lápvizekben várható előkerülése. Az imágók a szárazföldön telelnek át (GALEWSKI 1964). Petéiket levelek hónaljába, vagy levélkötegekbe rejtik (GALEWSKI 1974c).
A test hossza 7,0–7,7 mm, alakja ovális, körvonala folytonos. A fej fekete, keskeny elülső szegélye és alapjának két foltja vörösesbarna. A csáp alapja sárgásbarna, az 5–11. íz legalább a csúcsán barna vagy szurokfekete. A tapogatók utolsó ízének csúcsa szurokfekete. Az előhát széles, legnagyobb szélessége tompa hátulsó szögeinek közelében mérhető, színe fekete, oldalai sötét vörsesbarnák, közepesen szélesen szegélyezettek. A szárnyfedő vörösesbarna vagy sötétbarna, alapja és oldalai világosabbak, sorpontjai feltűnők. A hátoldal recézete egyszeres, a szárnyfedőn a sejtek változó alakúak és méretűek; a hímeken igen finoman, a nőstényeken legtöbbször sokkal erősebben bevésettek. A hasoldal fekete, a mellfedő, a hátsó csípőnyúlvány és a potroh haslemezeinek hátulsó szegélye vörösesbarna. A lábak vörösesbarnák, a combok legalább a csúcsukon feketék vagy szurokbarnák. Az előtori melltőlemez sima, keskenyen kihúzott, határozottan, de nem nagyon magasan domború, oldalai keskenyen szegélyezettek. Az utómell oldalszárnyai szélesek (CS/U=1,9–2,3). A hímek mellső és középső lábának első három lábfejíze kiszélesedett, a mellső láb karmai megnyúltak, a csúcs előtt hajlottak, a hátulsó karom alsó éle enyhén hullámos. A péniszen a csúcs előtt egy széles, lefelé hajló tüske van.
A hasonló színű fajoktól a szárnyfedő nagy, szabálytalan alakú sejtekből álló recézete, a nem magasan kidomborodó előtori melltőlemez és a kis testhossz alapján választható el.
Szélesen elterjedt palearktikus faj. WACHSMANN (1907) említi Pápáról, de hazai bizonyító példánya nincs. Szezonális erdei mocsarak tipikus lakója, de északon más kisvizekben is megtalálható. Gyakori lápokon is, Közép- és Dél-Európában főképp tőzegmoha-lápokhoz kötődik. . Hazánkban is elsősorban hideg lápvizekben várható előkerülése. Az imágók a szárazföldön telelnek át (GALEWSKI 1964). Petéiket levelek hónaljába, vagy levélkötegekbe rejtik (GALEWSKI 1974c).
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben