Cassida rubiginosa - lapos pajzsbogár
Nagyobb, a 6 mm-t meghaladja. Szélesebb és sokkal laposabb. A szárnyfedők szegélye a 10. pontsor és a perem között a középen legalább olyan széles, mint az egyik szárnyfedő korongjának a fele. Színe felül zöld, száraz példányok esetében sárga. Az előtor hátán nincsenek foltok, a szárnyfedők tövében olykor 3 kis, sötétbarna folt van, 1 a vállbütyök belső oldalán, 1 a 4. közterecske végében a tőszegély mellett és 1 a pajzsocska mögött. Az előtor háta rövid és lapos, szélei a vállbütyök magasságában ferdén szélesen benyomottak és szegélyük gyengén felhajló, hátulsó szögletei éles derékszögűek. 6,5—7,5 mm; 4,5—5 mm széles.
Előfordul az egész palearktikus tájban és a zöld fajok között a C. viridis L. után a leggyakoribb. Magyarországon is mindenütt előfordul. Tápnövényei elsősorban Carduus- és Cirsium-fajok, de más növényeken is (Onopordum acanthium, Arctium lappa, Sonchus oleraceus, Chrysanthemum vulgare stb.) élnek. Kora tavasztól késő őszig található
Előfordul az egész palearktikus tájban és a zöld fajok között a C. viridis L. után a leggyakoribb. Magyarországon is mindenütt előfordul. Tápnövényei elsősorban Carduus- és Cirsium-fajok, de más növényeken is (Onopordum acanthium, Arctium lappa, Sonchus oleraceus, Chrysanthemum vulgare stb.) élnek. Kora tavasztól késő őszig található
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1962): Levélbogarak - Chrysomelidae: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben