Diurnea lipsiella - télimoly
Chimabachinae alcsalád jellemzői:
Fejüket durva szőrök fedik, amelyek előreborulnak. A hímek csápja pillás, a tőízen nincsen sertesor. Szemük viszonylagosan nagy, pontszemük van. Ajaktapogatójuk hosszabb-rövidebb, előremeredő, szőrös, néha bozontos. Elülső szárnyuk széles, csúcsa felé egyre szélesedő, a csúcs tompa. Hátulsó szárnyuk tojásdad, szélesebb, mint az elülső szárny, a legszélesebb a tőtérnél, csúcsa lekerekített.
A nőstények szárnyai elkorcsosultak, repülni nem tudnak.
Ebbe az alcsaládba a palearktikumban csak 2 nem és 3 faj tartozik, amelyek hazánkban is előfordulnak.
A hernyók összeszőtt vagy összehúzott levelek között élnek. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza őket.
Diurnea nem jellemzői:
Feje előreállóan vagy előreborulóan szőrözött, csápja egyenletesen vagy csomókban állóan pillás (hím), tőízén nincsen sertesor, csupán szőrök, illetve pikkelyek. Ajaktapogatója hosszabb, mint a feje, előreálló, középső ízén laza szőrzet van, tövi része simább (15. ábra : A—D).
Elülső szárnya a csúcsa felé egyre szélesedő. Hátulsó szárnya széles, erezetében a sejt külső határa rövid, meredek (15. ábra : E).
A 2 faj a legkorábban, illetve a legkésőbben repülő molyok közé tartozik. A hernyók két összeszőtt levél között élnek lombfákon, polifágok.
Egyes években a levélzet összerágásával kárt okozhatnak.
Diurnea lipsiella :
Hímjének csápján minden ízen csomókba szedett pillák vannak. Elülső szárnya okkerbarnás, alig látható, gyenge rajzolattal. Egy-egy sötét pont van a sejt egyharmadában és a végén, közöttük a sejt alján 1 hosszanti fehér vonás. A felső szegély élén olykor fehér pikkelyek fekszenek. Hátulsó szárnya szürke. Ajaktapógatója kissé felgörbülő, második ízét rásimuló szőrzet vastagítja meg ; ez az íz kétszer olyan hosszú, mint a hegyes csúcsíz (15. ábra : A).
Nőstényének csápja egyszerű,barnával és fehérrel gyűrűzött, ajaktapogatója hasonlít a híméhez, de kissé rövidebb (15. ábra : B). Elülső szárnyának alapszíne fehéres hamuszürke, sötétszürke pikkelybehintéssel, amely barna pikkelyekkel keverten 2 keresztsávot alkot : egy, csúcsával a szárnycsúcs felé mutató V-alakú sáv van a szárny egyharmadában, s egy ferdén elhelyezett, kissé meggörbült másik sáv halad a csúcstér előtt a felső szegély kétharmadától a külső szögletig. Szárnyai rövidebbek, mint a híméi, jóval keskenyebbek és hegyesebbek. Repülni nem tud (15. ábra : F, 16. ábra : A).
Európai faj, amely a Szovjetunió délkeleti részéiig hatol el. Hazánkban mindenütt gyakori. Tápnövénye a tölgy.
Hím : 21—25 mm, nőstény 17—21 mm.
Repülési ideje X ., XI.
/41.oldal-phryganella néven/
Fejüket durva szőrök fedik, amelyek előreborulnak. A hímek csápja pillás, a tőízen nincsen sertesor. Szemük viszonylagosan nagy, pontszemük van. Ajaktapogatójuk hosszabb-rövidebb, előremeredő, szőrös, néha bozontos. Elülső szárnyuk széles, csúcsa felé egyre szélesedő, a csúcs tompa. Hátulsó szárnyuk tojásdad, szélesebb, mint az elülső szárny, a legszélesebb a tőtérnél, csúcsa lekerekített.
A nőstények szárnyai elkorcsosultak, repülni nem tudnak.
Ebbe az alcsaládba a palearktikumban csak 2 nem és 3 faj tartozik, amelyek hazánkban is előfordulnak.
A hernyók összeszőtt vagy összehúzott levelek között élnek. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza őket.
Diurnea nem jellemzői:
Feje előreállóan vagy előreborulóan szőrözött, csápja egyenletesen vagy csomókban állóan pillás (hím), tőízén nincsen sertesor, csupán szőrök, illetve pikkelyek. Ajaktapogatója hosszabb, mint a feje, előreálló, középső ízén laza szőrzet van, tövi része simább (15. ábra : A—D).
Elülső szárnya a csúcsa felé egyre szélesedő. Hátulsó szárnya széles, erezetében a sejt külső határa rövid, meredek (15. ábra : E).
A 2 faj a legkorábban, illetve a legkésőbben repülő molyok közé tartozik. A hernyók két összeszőtt levél között élnek lombfákon, polifágok.
Egyes években a levélzet összerágásával kárt okozhatnak.
Diurnea lipsiella :
Hímjének csápján minden ízen csomókba szedett pillák vannak. Elülső szárnya okkerbarnás, alig látható, gyenge rajzolattal. Egy-egy sötét pont van a sejt egyharmadában és a végén, közöttük a sejt alján 1 hosszanti fehér vonás. A felső szegély élén olykor fehér pikkelyek fekszenek. Hátulsó szárnya szürke. Ajaktapógatója kissé felgörbülő, második ízét rásimuló szőrzet vastagítja meg ; ez az íz kétszer olyan hosszú, mint a hegyes csúcsíz (15. ábra : A).
Nőstényének csápja egyszerű,barnával és fehérrel gyűrűzött, ajaktapogatója hasonlít a híméhez, de kissé rövidebb (15. ábra : B). Elülső szárnyának alapszíne fehéres hamuszürke, sötétszürke pikkelybehintéssel, amely barna pikkelyekkel keverten 2 keresztsávot alkot : egy, csúcsával a szárnycsúcs felé mutató V-alakú sáv van a szárny egyharmadában, s egy ferdén elhelyezett, kissé meggörbült másik sáv halad a csúcstér előtt a felső szegély kétharmadától a külső szögletig. Szárnyai rövidebbek, mint a híméi, jóval keskenyebbek és hegyesebbek. Repülni nem tud (15. ábra : F, 16. ábra : A).
Európai faj, amely a Szovjetunió délkeleti részéiig hatol el. Hazánkban mindenütt gyakori. Tápnövénye a tölgy.
Hím : 21—25 mm, nőstény 17—21 mm.
Repülési ideje X ., XI.
/41.oldal-phryganella néven/
Forrás: Dr. Gozmány László (1958): Molylepkék IV. Microlepidoptera IV. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben