Dytiscus dimidiatus - tompacsípős csíkbogár

Dytiscus dimidiatus BERGSTRÄSSER, 1778 – Tompacsípős csíkbogár

A test hossza 29,3–39,0 mm, alakja hosszúkás ovális. A fej fekete, a fejpajzs sárgásbarna, a homlok keskeny V alakú foltja vörösesbarna, a fejfüggelékek vöröses-sárgásbarnák. Az előhát barnás vagy fekete, oldalai szélesen sárgásbarnák. Elülső éle mentén a keskeny sárgásbarna szalag van, szélessége az oldalsó szalag szélességének kevesebb, mint egyharmada. A szárnyfedő szurokbarna vagy fekete, oldalai szélesen sárgásbarnák. A hasoldal nagyrészt sárgásbarna, az utómell és a hátsó csípő középső része, valamint gyakran a potroh haslemezeinek hátulsó szegélye is sötét vörösesbarna vagy barna; a potroh gyakran vörösesbarna. A lábak vörösesbarnák, a hátsó lábszár és lábfej sötét vöröses-barna. A hátoldal a hímeken sima, finom és nagyobb pontokkal szórt. A nőstények előháta sűrűn pontozott és az erős apró recézet miatt matt, a szárnyfedőn 10–10 barázda van az elülső háromötödben, amelyek az oldalak felé egyre szélesednek. A fejpajzs elülső éle fokozatosan hajlott. A csápok viszonylag hosszúk. Az utómell oldalszárnyai szélesek. A hátsó csípőnyúlvány belső éle domború, a csúcsa tompa. A hímek mellső lábfejének talpán kb. 200, a középső lábak első három lábfejízének talpán kb. 750 tapadóserte van.

Aránylag nagy mérete, csípőnyúlványának lekerekített csúcsa, előháta alsó sárga szegélyének hiánya és hasoldalának színe egyértelműen elkülöníti a génusz többi hazai fajától.

Nyugati palearktikus faj, Észak-Afrikától Dél-Skandináviáig, keleten a Kaukázusig mindenhol gyakori. Magyarországon szinte minden álló és lassan áramló vízben megél, kedveli a nyílt területeket és a dús növényzetet. Gyakran fogták lápokon is. Mint a génusz legtöbb faja, a D. dimidiatus is a vízben telel át, jól repül. Dél-Európában barázdálatlan nőstények is előfordulnak, Észak- és Közép-Európából – és Magyarországról is – csak barázdált nőstényeket ismerünk.
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae, Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 277 pp.
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben