Centrocoris variegatus - tüskéshátú karimáspoloska
Az előhát hátrafelé álló nyúlványai lekerekítettek, a hátulsó szegély tövisei rövidebbek (, ). A csáp 1. ízének alsó hosszanti éle végén nincs feltűnő tövis. A szipóka a középső csípőkön túlnyúlik, a hátulsó csípőket nem éri el. Robusztusabb, sötétebb faj. A fejtetőn tekervényes, összefüggő fekete mintázat van. A fejpajzson 1 sor tövis ül. Az előhát szegélyének tövisei rövidebbek, mint a következő fajon (spiniger - szerk.). Az előháton nagyobb, összefüggő fekete foltok vannak, különösen a hátulsó sarkok táján. A hátulsó nyúlvány sárgásfehér. A pajzsocska mérsékelten domború, megnyúlt hegye felfelé állhat. A fejtetőtől a pajzsocska hegyéig, a középvonalban sárga csík húzódik, mely néhol megszakad. A fedő világossárga, közepétől hátra elszórt fekete és fehéres foltok vannak. A hártya áttetsző, tövén sötétebb barna, párhuzamos erei között fehéres foltok vannak. A connexivumok feketék, sárga foltokkal, az 5. kivételével a többit középen a szegélytől benyúló sárga sáv díszíti. Combjai sárgák, fekete foltokkal, a lábszárak sárgák, külső és belső oldalukon apró barna foltok vannak. A hasoldal vörösessárga, elszórtan barna-fekete foltos. 10-11,5 mm.
Mediterrán faj, elterjedésének északi határa Magyarország, illetve Svájc. Hazánkban eddig Bátorligeten, Gödöllőn, Komáromtarjánban, Kovácsházán, Solton és Szegeden találták. Életmódjára vonatkozóan az irodalom adatai nem egységesek. Tápnövényeként említik az aszatot (Cirsium) és a lóromot (Rumex). Hazai imágóit május-júniusban fogták.
variegatus KOLENATI, 1845
Forrás: Dr. Vásárhelyi Tamás: Fauna Hungariae 157. füzet Poloskák III. - Heteroptera III.
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben