Peltodytes caesus - zömök víztaposó
Peltodytes caesus (Duftschmid, 1805) – Zömök víztaposó
A test hossza 3,3–4,0 mm, szélessége 1,7–2,0 mm, oldalai többé-kevésbé párhuzamosak, a szárnyfedő középen a legszélesebb. A fej sárga vagy barna, a szemek között két nagy, néha határozatlan sötét folt található, ezek esetenként összemosódnak a fejtető enyhén sötétebb rajzolatával. A fej közepesen erősen és sűrűn pontozott, a fejtető pontjai sötétek. A szemek közötti távolság közel azonos egy szem szélességével (0,9–1,0-szeres). A csáp és tapogatók sárgák vagy sárgásvörösek, a csápok 4–6. íze kb. olyan hosszú, mint amilyen széles. Az előhát sárga, az alap mentén egy sötét, nagy pontokból álló pontsor található, amelynek legnagyobb pontja a szárnyfedő 3. pontsorával egy vonalban helyezkedik el. Az előhát többi része gyér, apró pontozással borított. Az előhát alapja benyomott, oldalai szegélyezettek. A szegély az elülső részen enyhén domború, nem elkeskenyedő, de keskenyebb, mint a csáp. A szárnyfedő sárga, a varrat sötét, a korongon található – néha igen gyenge – foltok nem terjednek ki a varratig. A köztereken gyenge sötét foltok lehetnek. A szárnyfedő oldalszegélye teljes, oldala a csúcsnál nem határozottan homorú. Pontozása mérsékelten erős, az első pontsor kb. 30 pontból áll. Az első köztérben a szárnyfedő hátsó felén 6–15 pont található. A 4. pontsor legfeljebb 5 pont szélességben megszakított. Az alapon lévő pontok igen nagyok és szélesek. Minden pont sötét. A varratcsík a szárnyfedő hátsó felének kétharmadáig terjed. A hasoldal sárga vagy sárgásvörös, a lábak színe sárgától a barnáig változik, a csípők irányában sötétebbek. A szárnyfedő mellfedője a potroh utolsó haslemezének negyedéig terjed, felszíne pontozott. Az előtori melltőlemez a csúcsán középen benyomott, csúcsi felében szélesen, alapi felében nem vagy alig szegélyezett, pontozása gyér és erőteljes. Az utótori melltőlemez középen erőteljesen barázdált, alig pontozott, a csípőkhöz közel egy redő látható. A gyéren pontozott combfedők hátsó élén egy tompa fogacska található, amely éppen eléri a potroh utolsó haslemezét. Az utolsó haslemez nem pontozott, az elülső sarkain erősen benyomott. A hátsó lábszár hátoldalán lévő sertesor hossza kb. a lábszár hosszának egyharmada. A hosszabb hátsó sarkantyú eléri első lábfejíz háromnegyedét. A hímek mellső és középső lábfejének első két íze kiszélesedett, talpán tapadószőröket hordoz. A paramerek csúcsi része sűrűn szőrözött.
A combfedő a potroh 6. haslemezének legalább egy részét elfedi, csak a 7. haslemez látható teljesen. A combfedő hátulsó élén egy-egy apró fogacska van. [Ezek alapján jól elkülöníthető a többi hazai víztaposóbogár-fajtól - A Szerk.]
A faj a másik Európában előforduló fajtól [P. rotundatus - Magyarországon nem él! - A Szerk.] legkönnyebben a combfedő tompa fogacskája alapján különíthető el.
Egész Európában elterjedt és gyakori. Hazánkban álló és lassan áramló vizekben él. Síkságon és dombvidéken igen gyakori, hegyvidéken előfordulása szórványos. Leginkább az eutróf vizek jellemző állata. Ritkán fényre is repül. Táplálékát fonalas algák alkotják. Petéit vízinövények felszínére rakja.
A test hossza 3,3–4,0 mm, szélessége 1,7–2,0 mm, oldalai többé-kevésbé párhuzamosak, a szárnyfedő középen a legszélesebb. A fej sárga vagy barna, a szemek között két nagy, néha határozatlan sötét folt található, ezek esetenként összemosódnak a fejtető enyhén sötétebb rajzolatával. A fej közepesen erősen és sűrűn pontozott, a fejtető pontjai sötétek. A szemek közötti távolság közel azonos egy szem szélességével (0,9–1,0-szeres). A csáp és tapogatók sárgák vagy sárgásvörösek, a csápok 4–6. íze kb. olyan hosszú, mint amilyen széles. Az előhát sárga, az alap mentén egy sötét, nagy pontokból álló pontsor található, amelynek legnagyobb pontja a szárnyfedő 3. pontsorával egy vonalban helyezkedik el. Az előhát többi része gyér, apró pontozással borított. Az előhát alapja benyomott, oldalai szegélyezettek. A szegély az elülső részen enyhén domború, nem elkeskenyedő, de keskenyebb, mint a csáp. A szárnyfedő sárga, a varrat sötét, a korongon található – néha igen gyenge – foltok nem terjednek ki a varratig. A köztereken gyenge sötét foltok lehetnek. A szárnyfedő oldalszegélye teljes, oldala a csúcsnál nem határozottan homorú. Pontozása mérsékelten erős, az első pontsor kb. 30 pontból áll. Az első köztérben a szárnyfedő hátsó felén 6–15 pont található. A 4. pontsor legfeljebb 5 pont szélességben megszakított. Az alapon lévő pontok igen nagyok és szélesek. Minden pont sötét. A varratcsík a szárnyfedő hátsó felének kétharmadáig terjed. A hasoldal sárga vagy sárgásvörös, a lábak színe sárgától a barnáig változik, a csípők irányában sötétebbek. A szárnyfedő mellfedője a potroh utolsó haslemezének negyedéig terjed, felszíne pontozott. Az előtori melltőlemez a csúcsán középen benyomott, csúcsi felében szélesen, alapi felében nem vagy alig szegélyezett, pontozása gyér és erőteljes. Az utótori melltőlemez középen erőteljesen barázdált, alig pontozott, a csípőkhöz közel egy redő látható. A gyéren pontozott combfedők hátsó élén egy tompa fogacska található, amely éppen eléri a potroh utolsó haslemezét. Az utolsó haslemez nem pontozott, az elülső sarkain erősen benyomott. A hátsó lábszár hátoldalán lévő sertesor hossza kb. a lábszár hosszának egyharmada. A hosszabb hátsó sarkantyú eléri első lábfejíz háromnegyedét. A hímek mellső és középső lábfejének első két íze kiszélesedett, talpán tapadószőröket hordoz. A paramerek csúcsi része sűrűn szőrözött.
A combfedő a potroh 6. haslemezének legalább egy részét elfedi, csak a 7. haslemez látható teljesen. A combfedő hátulsó élén egy-egy apró fogacska van. [Ezek alapján jól elkülöníthető a többi hazai víztaposóbogár-fajtól - A Szerk.]
A faj a másik Európában előforduló fajtól [P. rotundatus - Magyarországon nem él! - A Szerk.] legkönnyebben a combfedő tompa fogacskája alapján különíthető el.
Egész Európában elterjedt és gyakori. Hazánkban álló és lassan áramló vizekben él. Síkságon és dombvidéken igen gyakori, hegyvidéken előfordulása szórványos. Leginkább az eutróf vizek jellemző állata. Ritkán fényre is repül. Táplálékát fonalas algák alkotják. Petéit vízinövények felszínére rakja.
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben