Stenocorus
Testük zömökebb vagy karcsú, a szárnyfedőik hátrafelé gyengébben vagy ék alakban elkeskenyednek. Szemeik nagyok, kiállók, elöl kikanyarítottak, halántékuk a szemek mögött elszűkül, és fokozatosan megy át a nyakba. Homlokuk széles, középen osztott, a csápdudorok gyengén kiugrók. Fejpajzsuk meglehetősen lapos, sokkal szélesebb, mint hosszú. Csápjaik hosszúak, de a szárnyfedők végét még a ♂ esetében sem érik el, a ♀-eké még rövidebb, a 4. íz rövidebb, mint a 3. vagy az 5. . Előtoruk megnyúlt, elöl befűzött, oldalt középen tompa dudorral, hátul szélesebb, mint elöl (). Szárnyfedőik a vállon szélesek, hátul ferdén befelé lemetszettek, és a varratszöglet is éles, felületükön nincsenek éles bordák. A melltő nyúlványa keskeny, alacsony. A ♂ utolsó haslemeze egyszerű, él nélkül. Lábaik erősek, hosszúak, vékonyak.
A mintegy 30 ide tartozó faj a holarktikus régióban honos, ezek közül 2 faj Magyarországon is él.
Megjegyzés: A leírás a füzetben a Stenocorus nemhez tartozott. A füzetben lévő fajok közül a quercus a Anisorus, a meridianus jelenleg a Stenocorus nembe van besorolva. - szerk.
A mintegy 30 ide tartozó faj a holarktikus régióban honos, ezek közül 2 faj Magyarországon is él.
Megjegyzés: A leírás a füzetben a Stenocorus nemhez tartozott. A füzetben lévő fajok közül a quercus a Anisorus, a meridianus jelenleg a Stenocorus nembe van besorolva. - szerk.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1971): Fauna Hungariae 106. füzet Cincérek - Cerambycidae
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben