Altica
Testük megnyúlt, többé-kevésbé párhuzamos szélű vagy tojásdad. Színük kék, kékeszöld, zöld, ritkán ibolyás fényű vagy bronzszínű. Fejük viszonylag kicsi, szemeik kiugrók, finoman recézettek. Homlokuk széles és rövid, homlokbarázdáik finomak vagy elmosódottak. Homlokdudoraik nagyok, laposak vagy gyengén domborúak, az arcél élesen kiemelkedik. Felső ajkuk trapéz alakú, elöl kissé öblös. Rágóik rövidek és szélesek, végükön 3—4 fog van. Az állkapcsi tapogatók végíze rövid, kúp alakú és hegyes. Az előtor háta széles, oldalai íveltek, elöl lemetszett, töve finoman szegélyezett, elülső szöglete duzzadt és sörtepontot visel, töve előtt mély harántbenyomat húzódik (). Szárnyfedői rendezetlenül pontozottak. Vállbütykük kiálló és szélesebb, mint az előtor háta. Hártyás szárnyuk jól fejlett. A szárnyfedők varratszegélye közepétől kezdve nagyon finom, elöl szegélyezetlen. A szárnyfedők mellfedője elöl széles, hátrafelé fokozatosan keskenyedik, a csúcsnál elenyészik. A melltő széles, nyúlványa a mellközép fölé hajlik, a vége kerekítve lemetszett. A mellvég hosszú. Az utolsó haslemez vége a ♀ esetében lekerekített és kissé hegyesedő, a ♂-é kétoldalt öblös, illetve kimetszett és a vége lapos, fényes. Lábaik erőteljesek, a hátulsó combok mérsékelten duzzadtak, a hátulsó lábszár sarkantyúja nagyon rövid. A hímek 1. lábfejíze az elülső és középső lábon kiszélesedett. Valamennyi lábfej 3. íze kétkaréjú és a legszélesebb. A karmok töve a belső oldalon fogszerűen kiszélesedik.
Az ide tartozó fajokat külső morfológiai bélyegeik alapján alig, vagy egyáltalán nem lehet meghatározni. Biztos felismerésükhöz a ♂ ivarkészülék vizsgálata nem nélkülözhető.
A nem az egész földkerekségen elterjedt és eddig közel 250 fajukat ismerjük. A palearktikus régióban 42 faj fordul elő, amelyek közül Magyarországon 11 faj és 5 változat került elő.
Lárváik és imágóik is különféle növények leveleivel táplálkoznak. A leveleket erezetükig teljesen kirágják. Régebben egyes fajaikat kártevőknek tartották; így a H. oleracea L.-ről azt hitték, hogy a káposztaféléken és a répán okoz súlyos károkat. A vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a Haltica-fajok elő sem fordulnak káposztaféléken. A káposztán és répán a Phyllotreta- és az Aphthona-, továbbá a Chaetocnema-fajok okoznak károkat. A Haltica-fajok közül az ampelophaga Guer. a szőlőn, a quercetorum Foudr. és a saliceti Weise a tölgyön a fiatal hajtások leveleinek lerágásával károsak lehetnek. Magyarországon e fajok csak nagyon ritkán jelennek meg tömegesen, úgyhogy kártételük nem jelentős.
Az ide tartozó fajokat külső morfológiai bélyegeik alapján alig, vagy egyáltalán nem lehet meghatározni. Biztos felismerésükhöz a ♂ ivarkészülék vizsgálata nem nélkülözhető.
A nem az egész földkerekségen elterjedt és eddig közel 250 fajukat ismerjük. A palearktikus régióban 42 faj fordul elő, amelyek közül Magyarországon 11 faj és 5 változat került elő.
Lárváik és imágóik is különféle növények leveleivel táplálkoznak. A leveleket erezetükig teljesen kirágják. Régebben egyes fajaikat kártevőknek tartották; így a H. oleracea L.-ről azt hitték, hogy a káposztaféléken és a répán okoz súlyos károkat. A vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a Haltica-fajok elő sem fordulnak káposztaféléken. A káposztán és répán a Phyllotreta- és az Aphthona-, továbbá a Chaetocnema-fajok okoznak károkat. A Haltica-fajok közül az ampelophaga Guer. a szőlőn, a quercetorum Foudr. és a saliceti Weise a tölgyön a fiatal hajtások leveleinek lerágásával károsak lehetnek. Magyarországon e fajok csak nagyon ritkán jelennek meg tömegesen, úgyhogy kártételük nem jelentős.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1962): Levélbogarak - Chrysomelidae: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben