Antheminia

Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
Megjegyzés: a lunulatus jelenleg a Antheminia genusban van Antheminia lunulata néven. - szerk.
Megjegyzés: kulcsokhoz képest új faj a Carpocoris mediterraneus. - szerk.
Megjegyzés: Antheminia genus alatt még egy faj él nálunk: Antheminia varicornis, ez a kötetben Dolycoris varicornisként szerepel. - szerk.

• • 1(2)Kisebb állat, 8-9 mm hosszú. 1-3. csápíze és a 4.-nek az alapja sárga, zöldes vagy barnás, a csáp többi része fekete. Fején és előhátán elszórva hosszú, finom, szürkés szőrök láthatók. A combok, főként a hátulsók, végük felé finoman, feketén pontozottak, közepén nagy fekete ponttal. A bűzmirigy kivezetőnyílása rövid kanál alakú csator­ nában fekszik. Az előhát hátulsó szöglete nem haladja túl az exocorium kiszélesedett részét. A corium rózsás árnyalatú, a fej és az előhát feketén pontozott.
  • 
    Hazája Közép- és Dél-Európa, a Kaukázus, Turkesztán és Szibéria. Magyarországon nem túl gyakori, csak elszórtan száraz talajon, meleg lejtőkön található. Leginkább homokos, homokbuckás sztyeppvidékeken fordul elő, az Artemisia campestris-en. (IV., VI-X.)
    
    lunulatus GZ.
    Megjegyzés: Jelenlegi neve Antheminia lunulata - szerk.
    
    Változatai:
    1 (2) Rózsaszínes árnyalatú. A fejen és az előhát elülső részén fekete pontok van­nak. Teste halványzöld. - A Kárpát-medencében igen ritka. Az Alföldről és Simontornyáról ismert. (VI-VII.) ab. pallidior KIRK.
    2 (1) Nem rózsaszínes árnyalatú. Fején és az előhát elülső részén nincsenek fekete pontok. - Ritka. Az Alföldről, a Barcaságból és a Duna dél-kárpáti szakaszá­nak környékéről került elő. (VII-IX.) ab. decolor FERR.
  • 2Nagyobb állatok, 11-14 mm hosszúak. 2-5. csápízük fekete.
    
  • 3(6)A pajzs domború, alapján háromszög alakú duzzanat van. A potroh keskenyebb, mint az előhát hátulsó szögletei között mért rész.
  • 4(5)Az előhát hátulsó szögletei lekerekítettek (40. ábra), nem hajlanak felfelé, és az exocorium kiszélesedett részét majdnem annyival halad­ják túl, mint amilyen széles az exocorium az alapján. Az előhát oldal­ szélei majdnem egyenesek, a bűzmirigy kivezetőnyílása hosszú, egyenes levezetőcsatornában fekszik. Az állat zöldesszürke, a lábszárak és néha a lábfejek színe kissé barnás.
  • 
    Az egész palearktikumban elterjedt, Afrikát kivéve. A Kárpát-medencében gyakori. Általában az Umbelliferák, Compositák és a Verbascum virágait keresi fel.
    Gyümölcsfákon is található, de számottevő kártételéről még eddig nem tudunk, (V-IX., XII.) (= purpureipennis De Geer, nigricornis Fabr.) - Gyümölcspoloska
    
    
    pudicus PD.
    Megjegyzés: Az említett purpureipennis-t jelenleg külön fajnak tekintjük. - szerk.
    
    Változatai:
    1 (6) Pajzsa nem fekete.
    2 (5) Az előhát hátulsó szöglete szélesen lekerekített.
    3 (4) Vérpiros, néha bőrbarna. Lábszára és lábfeje piros, karmai feketék. - Faunaterületünkön nem túl gyakori, elszórtan található. (VI-IX .) ab. pyrrhosoma WESTW,
    4 (3) Barnásfekete. Feje majdnem egészen fekete. Az előhát oldalszélei és a connexivum szintén fekete. - Igen ritka. Faunaterületünkön eddig az Alföről (Apatin, Farkasd, Pancsova) és az Adriai-tenger partvidékéről (Fiume) került elő. (V.) [ab. tarsatua M. R.]
    5 (2) Az előhát hátulsó szöglete keskenyen lekerekített. Vérpiros. - Nem gyakori . Az Adriai-tenger partvidékéről, a Kárpátokból és a Mezőségbői, hazánkban
    az Alföldről, a Dunántúli dombvidékről és a Börzsöny, valamint a Bükk hegységből került elő. (VI-VII.) ab. humeralia HONV.
    6 (1) Pajzsa fekete. - Eddig csak Magyarországról került elő 1 példányban (Nova, Zala m., VII.) ab. atroscutellatus HFY.
  • 5Az előhát hátulsó szöglete hegyes (41. ábra: C), felfelé hajlik, az exocorium kiszélesedett részét annyival haladja túl, mint amilyen széles a corium az alapján. Az előhát oldalszéle ívelt.
  • 
    Az egész palearktikumhan közönséges. Faunaterületünkön az Alföldön, a Magyar Középhegység dunántúli részén és a Börzsöny, valamint a Bükk hegységben gyakori. Leginkább az Umbelliferák, Compositák, Scrophulariaceák és a Verbascum virágain tartózkodik, de előfordul Daucus-on is, (IV., VI-IX.)
    
    fuscispinus BOH.
  • 6A pajzs alapján többé-kevésbé háromszögű, duzzadt szélű bemélyedés van (41. ábra: B). Potroha szélesebb, mint az előháta. Lábszára és lábfeje piros. 12-13 mm.
  • 
    Szubalpin faj. Az Alpokban elszórtan előfordul, nem ritka. A Kaukázusból is kimutatták. Faunaterületünkön igen ritka, eddig csak Fuzine és Klek körül gyűjtötték. (VI.)
    
    [melanocerus] M. R.

Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
Megjegyzés: a varicornis jelenleg a Antheminia genusban van Antheminia varicornis néven. - szerk.

• • 1(2)Csápja fekete, sárgán gyűrűzött. A test hasoldalán elszórtan nagy, durva, fekete pontok vannak. A lábak szintén feketén pontozottak, de sokkal sűrűbben, és a pontok kisebbek. A corium vége a belső oldalán beöblösödik, majd kihegyesedik (42. ábra). A connexivum az oldalszélek mentén sűrűn, feketén pontozott. A fej hegyétől a pajzs végéig alig látható sárga csík fut végig. 10-12 mm.
  • 
    Az egész palearktikumban gyakori, messze elterjedt. A Kárpát-medencében mindenütt nagy számban fordul elő, éspedig leginkább bogyós gyümölcsökön, de található a legkülönbözőbb növényfajokon is. Néha kultúrnövényekre káros lehet. - bogyómászó poloska
    
    baccarum L.
  • 2Csápja az első 2 íz kivételével egyszínű piros vagy fekete. A test hasoldalán kétoldalt fekete sáv, közepén pedig hosszanti fekete foltsor látható. A lábakon nincsenek fekete pontok, csak a 3. láhpár combján van egy. A corium széle a vége felé nem öblösödik be. A fej fekete, sárgán csíkozott; ez a rajzolat az előhát elülső részére is átterjed. A fej hegyétől a pajzs végéig jól látható sárga csík húzódik. A connexivum érintkező szélei gyengén feketén pontozottak. 10 mm.
  • 
    Ritka. Csupán a Balkán félszigetről, Kisázsiából, a Szovjetunió déli területei­ ről (Dél-Ukrajna, Kaukázus, az Alsó-Volga vidéke) és faunaterületünkről ismert. Nálunk igen ritka, eddig csak Dorozsmáról, Újfehértóról és Velencéről került elő. (VII- VIII.)
    
    varicornis JAK.
    Megjegyzés: Jelenlegi neve Antheminia varicornis - szerk.