Aphthona
Testük enyhén domború vagy lapított, sárga, vagy a fejük, a szárnyfedők varratszegélye, a hasuk részben vagy egészen sötét, vagy pedig testük fekete ércfényű, sohasem foltos vagy sávos. Fejük nem pontozott, homlokdudoraik domborúak, többnyire élesen határoltak, olykor a fejtető felé elmosódottak. Felső ajkuk nagy és gyengén öblös, rágóikon 5—5 fog van, a szélső fogacskák azonban aprók. Csápjaik hosszabbak a test felénél, fonálszerűek, 1. ízük duzzadt, 2. ízük rövid, a 3. és 4. többnyire hosszabb és keskeny, az 5 utolsó íz gyengén kiszélesedett. Az előtor háta szélesebb, mint amilyen hosszú, töve ívelt, elöl lemetszett, oldalt gyengén kerekített, tövén vagy előtte a legszélesebb, oldalpereme az elülső sertepárnál duzzadt, felületén sem oldalbarázda, sem harántbenyomat nincs. Szárnyfedőik megnyúlt tojásdad alakúak, válluk kerekített vagy lapított, a szárnyas fajoknak kiálló vállbütykük van. Felülete rendezetlenül pontozott, a vége felé a pontozás elenyésző. Lábaik rövidek és erősek. Az elülső csípők ízületi vápái hátul szélesen nyitottak. Hátulsó combjaik az elülső harmadukban a legszélesebbek, távolról sem érik el az utolsó előtti haslemezt. A hátulsó lábszárak vége laposan barázdált, sarkantyúja rövid. A hátulsó lábfej 1. íze rövid, legfeljebb 1/3-a a lábszár hosszának (). A hímek karcsúbbak, 1. lábfejízük gyengén kiszélesedik.
Ebbe a nembe több mint 200 faj tartozik, amelyek az egész földkerekségen elterjedtek. A fajok 1/3-a palearktikus. Faunaterületünkön 25 faj és 2 változat fordul elő. A faunaterületünkről kimutatott fajok közül kettőt törölni kell, mert azok nem fordulhatnak elő a Kárpát-medencében. Ezek: A. Illigeri Bedel, amely délnyugat-mediterrán faj, és az A. atratula All., amely csak Dél-Franciaországban fordul elő. Ezek a fajok téves meghatározás folytán kerültek be az irodalomba.
Gazdasági szempontból legtöbbjük közömbös, Euphorbia-, Galium-, Lythrum- stb. fajokon élnek, de van köztük néhány, amely a lenen kártevő. Tömeges megjelenésével virágkertészetekben az Iris-fajokon az A. semicyanea All. okozhat károkat. A bogarak a növények fiatal hajtásain, levelein rágnak, míg a lárvák a gyökereket pusztítják.
Ebbe a nembe több mint 200 faj tartozik, amelyek az egész földkerekségen elterjedtek. A fajok 1/3-a palearktikus. Faunaterületünkön 25 faj és 2 változat fordul elő. A faunaterületünkről kimutatott fajok közül kettőt törölni kell, mert azok nem fordulhatnak elő a Kárpát-medencében. Ezek: A. Illigeri Bedel, amely délnyugat-mediterrán faj, és az A. atratula All., amely csak Dél-Franciaországban fordul elő. Ezek a fajok téves meghatározás folytán kerültek be az irodalomba.
Gazdasági szempontból legtöbbjük közömbös, Euphorbia-, Galium-, Lythrum- stb. fajokon élnek, de van köztük néhány, amely a lenen kártevő. Tömeges megjelenésével virágkertészetekben az Iris-fajokon az A. semicyanea All. okozhat károkat. A bogarak a növények fiatal hajtásain, levelein rágnak, míg a lárvák a gyökereket pusztítják.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1962): Levélbogarak - Chrysomelidae: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben