• A szegélymező 3-4-soros, a fejen 5 hosszú tövis van. Sötétbarna, tojásdad alakú. Feje fekete, a csápdudor, a tövisek, a csápok és a lábak barnák. A perem függőleges, közepe kissé behajlik. Az oldalsó tarajok hátrafelé enyhén széttartanak. A félfedők szélesek, enyhén domborúak, az oldalmező 3-4, a középmező 5-7 soros. A félfedő erei szabálytalanul sötétbarnák vagy feketék lehetnek. 3,2-3, 7 mm.

    • Egész Európában elterjedt hegyvidéki faj, hazánkban főleg az Északi középhegységben gyűjtötték. Réteken, legelőkön, gyomtársulásokban él. Ismert tápnövényei a margitvirág (Chrysanthemum), a festő rekettye (Genista tinctoria) és a komlós lucerna (Medicago lupulina). Kifejlett állapotban moha közt telel át Imágóit áprilistól augusztusig fogták. - v astagcsápú csipkéspoloska


      fabricii (STAL, 1866)
    • A szegélymező 1-2-soros, a fejen homloktövis nincs, a tarkótövisek gyakran nem láthatók. Világosbarna vagy sárga állatok.
    • Lábai teljesen sárgák, a csáp 3. íze nincs kétszer olyan hosszú, mint a 4. íz, 3,4-4,2-szer olyan hosszú, mint amilyen széles. Teste erősen megnyúlt. Feje barna vagy fekete, a csápok rövidek, mind a 4 ízük egyszínű barna, rajtuk rövid, sűrű szőrzet van. A perem szorosan simul a barna előhát oldalához, legfelső sora behajlik, felülről látható. Az oldalsó tarajok az előháton elmosódottak, viszont annak nyúlványán jól kivehetők. A nyúlvány és a félfedők egyszínű sárgák. A középmező 5-6-, a szegélymező 1-soros. 2,8-3,3 mm.

    • Dél-Európában honos, nálunk néhány példánya került csak elő (Budapest, Gyenesdiás, Isaszeg, Pécs). A mezei iringón (Eryngium campestre) él. Áprilistól augusztusig gyűjtötték. A nyáron fogott példányok előháta világosabb. A kevés példányból nem dönthető el egyértelműen, hogy ezek egy 2. nemzedék tagjai-e.


      horvathi (PUTON, 1879)
    • A lábak barnák vagy feketék, a 3. csápíz több mint kétszer olyan hosszú, mint a 4. íz.
    • A csáptőtövisek enyhén megnyúltak, a végük világosbarna, a 3. csápíz nincs ötször olyan hosszú, mint a 4. íz, és a vége sohasem vastagodik meg. Teste nyújtott tojásdad, a fejtől a félfedők közepéig nagyjából egyenletesen szélesedik. Feje fekete, csápján gyakran világos szőrzet van. A nyakhólyag, a perem és az előhát barna, nyúlványa és a félfedők sárgásszürkék vagy zöldessárgák. A szegélymező 1-2-, a középmező 7-8-soros. A lábszárak töve sötétbarna. 3,4-3,7 mm.

    • Egész Európában elterjedt, nálunk is gyakori faj. Száraz gyepekben, legelőkön, homok- és löszpusztákon él. Tápnövénye a mezei iringó (Eryngium caropestre) és a szamárbogáncs (Onopordum). Kifejletten telel át, áprilistól októberig rajzik - pimpó - csipkéspoloska


      carthusianus (GOEZE, 1778)
    • A csáptőtövisek kurták, a végük sötétbarna vagy fekete. A csáp 3. íze több mint hatszor olyan hosszú, mint amilyen vastag, vége többé-kevésbé megvastagszik. Az előhát hátrafelé erőteljesebben szélesedik, mint a test a félfedőknél. Az előző fajhoz (carthusianus - szerk.) hasonló, de sötétebb. Az előhát nyúlványa csakúgy, mint a félfedők sárgásbarnák. A szegélymező 1-, a középmező 6-7-soros. A lábszárak töve fekete (). 3,3-3,7 mm.

    • Közép-Európában, a Kaukázusban és Japánban mutatták ki. Hazánkban az Északi-középhegységben és Budapest környékén több példányát fogták. Tápnövényei: mezei iringó (Eryngium campestre), pimpó (Potentilla). Imágóit áprilistól októberig fogták.


      nigriceps HORVÁTH, 1905