• A csápdudor megnyúlt, túlnyúlik a csáptőn, hegye lefelé irányul (). Az előhát sárga elülső csücskei előrenyúlnak. A pajzsocska hegye kihúzott, feltűnően sárgásfehér, ez szabad szemmel is jól látszik. Fején hosszanti irányú fekete-sárga csíkok váltják egymást. A pontszernek mögött fekete folt van. Csápjának 2. és 3. íze vörösesbarna, hengeres, egyforma vékony, vékonyabb, mint az 1. és a 4. íz. Az előhát trapéz alakú, oldalszegélye szögletesen beöblösödik, hátulsó szegélye erősen ívelt. A félfedők elefántcsontszínűek, néha világosbarnák, sűrűn, feketén pontozottak. A fedő hosszanti erein, de főleg az erősebben kiálló sugáréren fekete-sárga foltok váltakoznak, a fedő csúcsa legtöbbször lilás színezetű. A hártyát fehéres foltok tarkítják. Lábain fekete foltok lehetnek, a legnagyobb összefüggő foltok a hátulsó combon vannak. A lábszárak töve és vége fekete, középen feketén pontozott széles gyűrű van. A középső comb belső oldalán a csúcs közelében apró, hegyes fogacska van. Hasoldala sárga, s főleg a melleken sűrűn, feketén pontozott. A potrohon fekete foltokból összeálló két széles sáv van, a potroh szegélye a hát- és hasoldalon egyaránt fekete-sárga mintás. 9-12 mm.

    • Európa déli országaiban és Elő-Ázsiában él, Magyarországon viszonylag gyakori, minden tájegységünkről ismert. Száraz, napos területeken pillangósvirágúakon és azok alatt található. Kifejletten telel át, az imágók április legvégétől június közepéig rajzanak, később csak szórványosan gyűjtötték őket.


      gracilicornis (HERRICH-SCHAFFER, 1835)
    • A csápdudorok tompák, az előhát elülső csücskei nem nyúlnak előre. A pajzsocska csúcsa alig megnyúlt, nem feltűnően fehér. Többnyire barnás színűek, fekete-sárga mintázatuk nem feltűnő.
    • A csáp 2. és 3. íze egyszínű vörösesbarna, hengeres, ritkás szőrözet borítja, feltűnően vékonyabb, mint az 1. és 4. íz. A hátulsó lábszárak belső oldalán nincsenek merőlegesen álló sűrű finom szőrök, a szőrök jóval rövidebbek, mint a lábszár vastagsága. A középső comb belső oldalán nincs fogacska. Fejpajzsa domború, a fejtetőn fekete-sárga hosszanti csíkok váltakoznak. A csáp 3. íze nem feltűnően hosszabb, mint a 2. íz. Az összetett szemek mögött fekete folt van, mely mintegy folytatódik az előhát elülső sarkán át, de itt a fogacskák világosak. Áz előhát oldalsó szegélye egyenes, esetleg enyhén beöblösödik, hátulsó szegélye ívelt. A pajzsocska enyhén kihegyesedő háromszög alakú. A félfedőnek inkább csak a tövét borítják fekete foltok, külső szegélye itt sárga, különben barna. A hártya erei részben feketék. Hasoldala sárga, elszórt fekete pontozással, illetve foltokkal, melyek a potrohon néha sávvá olvadnak össze. A potroh szegélye a hátoldalon váltakozó sárga-fekete mintázatú. Lábai sárgák, elszórt fekete pontozással, a hátulsó combok vége foltokban fekete 9,5-11 mm.

    • Mediterrán faj, melynek elterjedési területe egészen Turkesztánig nyúlik észak felé pedig a Kárpát-medencéig felhatol. Magyarországról eddig csak néhány lelőhelyről ismert (Budapest, Bugac, Érdliget, Fülöpháza, Kalocsa, Őrszentmiklós), ritka. Számos színváltozatát írták le. Életmódja ismeretlen, Fülöpházán nyáras-borókás területen gyűjtötték. Hazai imágói április vége és július vége között kerültek elő.


      obtusus (BRULLÉ, 1839)
    • A csáp 2, íze hengeres, a 3. íz teljes hosszában egyenletesen vastagodó, bunkó alakú, vége sötétebb, s itt olyan vastag, mint a 4. íz; mindkettőt viszonylag sűrű, ferdén felálló szőrözet borítja. A hátulsó lábszárak belső oldalán sűrű finom szőrzet van, a szőrök olyan hosszúak, mint a lábszár vastagsága. A középső comb belső oldalán, a vége közelében apró fogacska van. Az előhát elülső sarkán fekete sáv húzódik, a rajta levő fogacskák gyakran feketék. A pajzsocska enyhén kihegyesedő háromszög alakú, hegye általában fehér. A fedő külső szegélye a tövén sárga, egyébként a fedő egyszínű barna, sűrű fekete pontozással. A hártya sötétebb, az ereken fekete foltok vannak. Hasoldala sárga, elszórt fekete pontozással és foltokkal, melyek a potrohon kivehető sávokat alkothatnak. A potroh szegélye a hátoldalon alig feltűnően tarka, mert a fekete pontozás a connexivumokon ritka. Lábai sárgák, elszórt fekete pontozással, a hátulsó combok vége barna. 9-11 mm.

    • Egész Európában elterjedt faj, Magyarországon elszórtan több helyről előkerült. Elsősorban száraz, meleg területeken él, főleg lóhere (Trifolium) tövén gyűjthető. Kifejletten telel át, a hazai kifejlett példányokat áprilistól novemberig, de a legtöbbet májusban gyűjtötték.


      lividus STEIN , 1858