Crioceris
Fejük a kiugró és felül erősen kikanyarított szemek mögött befűződik, a befűződés vagy csak a nyak kétoldalára, vagy a fejtetőre is átterjed. Pajzsocskájuk háromszögű vagy kerekített. Szárnyfedőik sorokba rendezve pontozottak, a rövid pajzsocska melletti pontsoron kívül 10—10 pontsor fejlődött ki. A mellvég oldallemezei pontozottak és szőrösek vagy simák és fényesek, kopaszok. Karmaik a tövükig szabadok (). Csápjuk a végük felé gyengén megvastagodott. Színük rendszerint vörösessárga, szárnyfedőik rendszerint foltosak, olykor egyszínűek, ritkán fémes színű foltokkal, előtoruk egyszínű vörös vagy foltos. A bogarak az utolsó potrohszelvény hátoldalának a szárnyfedőkhöz dörzsölésével hangot adnak, amely a cincérek hangjához hasonló.
Dél-Amerika kivételével minden világrészben előfordulnak. Eddig közel 200 fajukat ismerjük, amelyek legnagyobb része trópusi. A palearktikumban mintegy 60 fajuk él, de ezeknek több mint fele csak Kínában és Japánban fordul elő. Faunaterületünkön 7 fajt és 33 változatot mutattak ki. Irodalmi adatok szerint még 2 további faj is él hazánkban, mégpedig a C. macilenta Weise és a C. tibialis Villa. Az első azonban nyugat-mediterrán faj, és előfordulása faunaterületünkön kizárt; hamis lelőhelyezés folytán került be az irodalomba (Tavarnok). A másik faj csak az Alpokban él, a Kárpátokból közölt adat (Babilor-hegy, alhavasi táj) téves meghatározáson alapul.
A Crioceris-fajok liliomféléken (Liliaceae) rendszerint tömegesen élnek. A Crioceris s. str. alnembe tartozó fajok Asparagus-féléken, míg a Lilioceris alnem fajai Lilium-, Convallaria- és Polygonatum-fajokon találhatók. Lárváik és átalakulásuk hasonló a Lema-fajokéhoz (). A lárvák fején 6 ocellus található, a potroh közepén szorosan egymás mellett 2 kisebb, és kétoldalt 1 — 1 nagyobb dudor van. Ezekkel a lárva a vékony levelekbe, levélszerű szőrképletekbe (phyllopodium) és a növény szárába kapaszkodik, de a mászásban is használja, hasonlóan, mint a hernyók állábaikat.
Több fajuk kertészeti és mezőgazdasági kártevő. DDT-tartalmú porozószerrel vagy nikotinos permetlével védekezünk ellenük. A spárgaföldeken a kórókat mélyen ki kell vágni és eltüzelni, hogy a telelő bogarak elpusztuljanak.
Dél-Amerika kivételével minden világrészben előfordulnak. Eddig közel 200 fajukat ismerjük, amelyek legnagyobb része trópusi. A palearktikumban mintegy 60 fajuk él, de ezeknek több mint fele csak Kínában és Japánban fordul elő. Faunaterületünkön 7 fajt és 33 változatot mutattak ki. Irodalmi adatok szerint még 2 további faj is él hazánkban, mégpedig a C. macilenta Weise és a C. tibialis Villa. Az első azonban nyugat-mediterrán faj, és előfordulása faunaterületünkön kizárt; hamis lelőhelyezés folytán került be az irodalomba (Tavarnok). A másik faj csak az Alpokban él, a Kárpátokból közölt adat (Babilor-hegy, alhavasi táj) téves meghatározáson alapul.
A Crioceris-fajok liliomféléken (Liliaceae) rendszerint tömegesen élnek. A Crioceris s. str. alnembe tartozó fajok Asparagus-féléken, míg a Lilioceris alnem fajai Lilium-, Convallaria- és Polygonatum-fajokon találhatók. Lárváik és átalakulásuk hasonló a Lema-fajokéhoz (). A lárvák fején 6 ocellus található, a potroh közepén szorosan egymás mellett 2 kisebb, és kétoldalt 1 — 1 nagyobb dudor van. Ezekkel a lárva a vékony levelekbe, levélszerű szőrképletekbe (phyllopodium) és a növény szárába kapaszkodik, de a mászásban is használja, hasonlóan, mint a hernyók állábaikat.
Több fajuk kertészeti és mezőgazdasági kártevő. DDT-tartalmú porozószerrel vagy nikotinos permetlével védekezünk ellenük. A spárgaföldeken a kórókat mélyen ki kell vágni és eltüzelni, hogy a telelő bogarak elpusztuljanak.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1962): Levélbogarak - Chrysomelidae: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben