Eurygaster

Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.

- A pofák az elöl hegyben végződő fejpajzsot teljesen körülzárják, vagy ha nem, akkor az előhát félkörösen lekerekített. A pajzs hosszirányában ék alakúan kiemelkedő középvonal húzódik.
- Az előhát oldalszegélye gyengén kifelé hajlik, majdnem egyenes. A pajzs ék alakú kiemelkedése egész hosszában éles, kiálló. A connexivum szélei nem haladják túl az előhát oldalszélét. A csáp barna, az 5. íz egészen fekete, a 4. nem, vagy csak részben. Szürkés vagy sárgásbarna állat. 11—14 mm.
- Főként Közép- és Dél-Európában fordul elő, de Észak-Afrikában is kimutatták. Hazánkban nem túl gyakori. Száraz, homokos, kavicsos talajon él. Leginkább az Artemisia campestris-en, Verbascum- és Salvia-féléken, valamint a Thymus serphyllumon tartózkodik. Társasán telel alacsony növényzet alatt (= nigrocucullata Gz., hottentotta H. SSH.) - teknőspoloska
  
  austriaca SCHRK.
  
  Változatai:
  
  1 (8) Egyszínű, villásan elágazó, rajzolat nélkül.
  2 (3) Fénylő vörösesbarna. 13 mm. - Hazánkból egyetlen példány ismeretes a Fertő-tó mellől (Hegykő). (VII.) ab. rufa PÉN.
  3 (2) Fénytelen sárgás, barna vagy fekete.
  4 (5) Egyszínű barna, barnásfekete. Előhátán elöl 2, harántirányban megnyúlt, háromszögletű folt látható. Haslemezei barnássárgák. Pancsova környékéről, továbbá a DunaüTisza köz északi részének és a Dunántúl dombvidékének egyes pontjain került elő ab. signata FIEB.
  5 (4) Egyszínű, folt nélkül.
  6 (7) Hát- és hasoldala világossárga. - Hazánkból, azonkívül az Északnyugati- Kárpátokból Szaloncáról, valamint a Fruska-Gora hegységből mutatták ki
  ab. ochroleuca HORV.
  7 (6) Hát- és hasoldala fekete, a potroh haslemezei és a lábfejek (néha a csápok is) azonban barnásak. - Ritka. Elszórtan ismeretes a Magyar Középhegységből ab. Frischi GZ.
  8 (1) Nem egyszínű, színe a szürkéssárgástól a sötétbarnáig változhat. Előhátán és pajzsán villásan elágazó rajzolat van.
  9 (10) A pajzs ék alakú kiemelkedése színében egyezik az állat alapszínével, a villásan elágazó világos sáv széles. - Gyakori ab. obliqua KOL.
  10 (9) A pajzson levő ék színe nem egyezik az állat alapszínével, hanem világossárga vagy barna.
  11 (12) A pajzs alapján levő folt nem megnyúlt. - Hazánkban gyakori ab. ornata WAGN.
  12 (11) A pajzs alapján levő folt erősen megnyúlt, két és félszer nagyobb, mint az előbbi változaté. - Faunaterületünkön ritka ; Magyaróvár, Pinnye, Peskő, Tihany és Velence az eddig ismert lelőhelyei ab. extensa WAGN.
- Az előhát oldalszegélye erősen, félkör alakúan kifelé hajlik. A pajzs éke elöl gyengén kiemelkedik, nem feltűnő. A connexivum széles,, félkör alakúan kiöblösödik, és túlhaladja az előhát oldalszélét.
- A corium oldalszéle hosszának egyharmada mögött csak enyhén öblösödik be. A pajzs szélei párhuzamosak egymással, és csak utolsó harmadában keskenyednek el (). Színe a homokszintől az okkersárgáig változhat. 9 mm.
- Dél-európai faj; hazánkban elég ritka, eddig csak az Alföldről (Monor, Pót- barasztpuszta, Rákosszentmihály Szigetszentmiklós) vannak adataink. (VI—VIII.)
  
  dilaticollis DOHRN.
  
  Változata:
  
  1. Sötétbarna színével különbözik a világossárga törzsalaktól. - Nagyon ritka. Hazánkban csak Kiskunhalason gyűjtötték 1 példányát. (VI.) ab. umbrina HORV.
- A corium oldalszéle hosszának egyharmada mögött hirtelen, erősen, szögletesen beöblösödik. A pajzs a középtől kezdve fokozatosan elkes kenyedik és kihegyesedik (). 12 mm.
- Jugoszláviából és a Szovjetunió déli részéből került elő. Igen ritka. Hazánkban eddig ismeretlen
  
  [Schreiberi MONTD.]
  
  Változata:
  
  1. Piros színével tér el a törzsalaktól. - Az Adria partvidékéről ismert [ab. erubescens HORV.]
- A pofák oldalai majdnem párhuzamosak, elöl egyenesen lemetszettek, és a fejpajzsot nem zárják körül. Az előhát nem félkörösen lekerekített.
- A fejpajzs és a pofák egy síkban fekszenek (). A 2. csápíz majdnem kétszer olyan hosszú, mint a 3. (). A nőstény középső ivarlemezei a szelvénykivágás széleit érintik (). Színe a világosbarnától a sötétbarnáig változhat. 8,5—11 mm.
- Az egész palearktikumban elterjedt. Magyarországon a gyakori, messze elterjedt fajok közé tartozik. Többnyire a napos területeket, szántóföldek mezsgyéit és a száraz legelőket kedveli, de nedves, füves területeken is megél. Leginkább az Artemisia campestrist, Centaurea-, Senecio-, Cirsium-, Erica- és Juniperus-fajokat, valamint a kalászos növényeket keresi fel.
  Az összes kalászos növények kártevője. Leginkább az őszi és a tavaszi búzát, valamint a rozsot károsítja. Jelentős kártétel mutatkozik az őszi búzán tavasszal a szárbaszökés időszakában, a tavaszi búzán a bokrosodás idején. Ha a szúrás kalászosodás előtt történt, ún. fehérkalászúságot okoz. Az ilyen kalászban nem fejlődnek ki a szemek. A viaszérés előtt megszúrt szemen a szúrás helyén sötét színű folt keletkezik, majd a szem elszárad. Védekezésként jó eredményeket értek el a különböző poloskafogó gépek. Biológiai védekezésre tyúkokat és különböző tojásélősködőket alkalmaznak. A kémiai szerek közül leginkább bevált a permetezés nátrium- és káliumarzenittel, valamint nátriumnitrittel - mórpoloska
  
  maura L.
  
  Változatai:
  
  1 (2) Egyszínű világossárga. - A Déli-Kárpátokban (Karánsebes, Ferencfalva) és az Adriai-tenger partvidékén (Zengg) él, de hazánkban is - bár csak ritkán - előfordul (Budapest, Forró, Gyenesdiás, Monor, Párád, Pilis) ab. pallens HORV.
  2 (1) Nem egyszínű. Hátán rajzolat látható.
  3 (4) Barnásfekete színű. - Határainkon kívül az Adriai-tenger partvidékén (Fiume) ismert. Egész Magyarországon elszórtan előfordul, de ritka ab. melanaria HORV.
  4 (8) Világos formák, sárgák, rózsaszínűek vagy pirosak.
  5 (6) Rózsaszínű vagy piros. - Faunaterületünkön szórványosan előfordul, de ritka ab. rubida Horv.
  6 (5) Szürkés vagy sárgás rajzolattal ellátott változat. - Magyarországon mindenütt elterjedt és gyakori ab. umbrosa HORV.
- Fejpajzsa elöl, a pofák között erősen besüllyed és elkeskenyedik (). A 2. csápíz kb. másfélszer hosszabb, mint a 3. (). A nőstény középső ivarlemezei a szelvénykivágás oldalszéleit nem érintik (). Sötétebb színű és erősebb rajzolatú faj, mint az E. maura L. (). 8,5—10 mm.
- Eddig Hollandiából, Portugáliából, Olaszországból, a Szovjetunió déli részeiből és Magyarországról mutatták ki. Elterjedési területe azonban jóval nagyobb, mert igen gyakran összetévesztik az E. maura-val. Faunaterületünkön mindenütt kimutatták. Gyakori. Leginkább Compositákon, Erica-fajokon, valamint Ranuncula- ceae- és Gramineae-féléken gyűjthető.
  
  testudinaria GEOFFR.
  
  Változatai:
  1 (2) Hátoldalán sárgás színű rajzolat látható, amely hasonlít az E. austriaca ab. obliqua KOL. rajzolatához. - Hazánkban mindenütt gyakori
  2 (1) Hátoldalukon nincs rajzolat.
  3 (6) Hátoldaluk világos színű,
  4 (5) Hátoldala sárgás. - Magyarországon ritka (Kisalföld, Börzsöny és Bükk hegység, Mecsek, Magyaróvár, Zagyvapálfalva és Simontornya) ab. flavida HORV.
  5 (4) Hátoldala rózsaszínű vagy piros. - Egész faunaterületünkön előfordul, de ritka. Hazai lelőhelyei: Bátorliget, Zebegény, Csécs, Simontornya és Vörs ab. rosea HORV.
  6 (3) Hátoldala fekete. - Az Északnyugati- és a Keleti-Kárpátokban fordul elő [ab. nigrita HORV.]

Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben

Működéshez szükséges sütikAnalitikai sütikHozzászólás sütik

Eurygaster

Forrás: Cs. Dr. Halászfy Éva: Fauna Hungariae 46. füzet Poloskák II. - Heteroptera II.