Graptodytes
g. Graptodytes SEIDLITZ, 1887
Graptodytes SEIDLITZ, 1887
Típusfaj: Dytiscus granularis LINNAEUS, 1767 {Graptodytes granularis (LINNAEUS, 1767)}
Kis méretű, foltos vagy csíkos rajzolatú bogarak. A test alakja ovális vagy hosszúkás, körvonaluk néhány kivételtől eltekintve folytonos. A fejpajzs elülső részén két bemélyedés van. A csáp alapja sárgásbarna, az 5–11. csápíz legalább a csúcsán szurokbarna vagy fekete. A 4. csápíz rövid. A tapogatók csúcsa kimetszett. Az előhát oldalain az elülső és hátulsó szögeket el nem érő barázdák vannak. Az előhát oldalszegélye nagyon keskeny. A szárnyfedő enyhén szőrös. A hát- és hasoldal pontozott és recézett. Az előtori melltőlemez keskeny, domború. A hátsó csípőnyulvány hátulsó éle középen a csatlakozási pontnál kimetszett. A hátsó comb alsó oldalán csak egy sertézett pontsor húzódik. A potroh 6. haslemezének csúcsán egy árokszerű bemélyedés van. A hímek mellső karmai módosultak, a mellső és a középső lábak első három lábfejíze gyengén kiszélesedett.
Nyugati-palearktikus, nagyrészt mediterrán elterjedésű génusz, mindegy 20 faját ismerjük. A legtöbb faj sekély álló- vagy lassan áramló vizekben él. A hátoldal rajzolata – különösen a G. flavipes és G. veterator esetében – igen változatos (FERY 1995), a kulcsban a leggyakoribb rajzolatot ismertetem, a kétes esetekben célszerű az ivarszerv vizsgálata.
Graptodytes SEIDLITZ, 1887
Típusfaj: Dytiscus granularis LINNAEUS, 1767 {Graptodytes granularis (LINNAEUS, 1767)}
Kis méretű, foltos vagy csíkos rajzolatú bogarak. A test alakja ovális vagy hosszúkás, körvonaluk néhány kivételtől eltekintve folytonos. A fejpajzs elülső részén két bemélyedés van. A csáp alapja sárgásbarna, az 5–11. csápíz legalább a csúcsán szurokbarna vagy fekete. A 4. csápíz rövid. A tapogatók csúcsa kimetszett. Az előhát oldalain az elülső és hátulsó szögeket el nem érő barázdák vannak. Az előhát oldalszegélye nagyon keskeny. A szárnyfedő enyhén szőrös. A hát- és hasoldal pontozott és recézett. Az előtori melltőlemez keskeny, domború. A hátsó csípőnyulvány hátulsó éle középen a csatlakozási pontnál kimetszett. A hátsó comb alsó oldalán csak egy sertézett pontsor húzódik. A potroh 6. haslemezének csúcsán egy árokszerű bemélyedés van. A hímek mellső karmai módosultak, a mellső és a középső lábak első három lábfejíze gyengén kiszélesedett.
Nyugati-palearktikus, nagyrészt mediterrán elterjedésű génusz, mindegy 20 faját ismerjük. A legtöbb faj sekély álló- vagy lassan áramló vizekben él. A hátoldal rajzolata – különösen a G. flavipes és G. veterator esetében – igen változatos (FERY 1995), a kulcsban a leggyakoribb rajzolatot ismertetem, a kétes esetekben célszerű az ivarszerv vizsgálata.
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben