Longitarsus
Testük tojásdad, felületük domború, egyszínű sárga vagy barna, ritkán fekete foltokkal, olykor fekete, egyes fajok fémfényűek. Fejük kicsi, homlokuk széles és többnyire domború, nem pontozott, sima vagy recés, homlokbarázdáik nincsenek, legfeljebb finom vonal látható, amelyek a szemek mellől barázdából indulnak ki. Szemeik nagyok és durván szemcsézettek. Arcélük keskeny, előre és hátra egyaránt lejt. Felső ajkuk enyhén öblös, rágóikon 5—5 fog van. Csápjaik a test felénél hosszabbak, 11-ízűek. Az előtor háta harántos négyszögű, oldalt lejtős, elöl lemetszett, töve nagyon finoman szegélyezett, oldalpereme az elülső sörtepont előtt megvastagodott. Tövének kétoldalán nincs hosszanti barázda, és a töve előtt harántbarázda sem húzódik. Hártyás szárnyaik jól fejlettek, ez esetben vállbütykük kiálló, vagy csökevényesek, vagy teljesen hiányozhatnak is, ez utóbbi esetben a válldudor lapított, vagy nyoma sincs. Felületük szabálytalanul vagy sorokba rendezetten pontozott, de a pontok sohasem ülnek rovátkákban. Oldalszegélyükön gyakran pillás szőrök vannak. A melltő a csípők között keskeny, nyúlványa hátul kiszélesedik és beillik a mellközép bemélyedésébe. A hímek utolsó haslemeze gödörkeszerűen bemélyedt vagy lapos, a vége csücskösen kihúzott vagy lemetszett, két oldala kikanyarított. Az elülső és középső láb 1. íze a ♂ esetében többnyire különbözőképpen kiszélesedett. A hátulsó láb combjai igen vastagok, lábszáraik vékonyak, csúcsukon gödröcske van, amelyből az erőteljes sarkantyú emelkedik ki. Hátulsó lábfejük olyan hosszú, mint a lábszár, 1. íze legalább olyan hosszú, mint a lábszár fele ().
A nem fajai az egész földkerekségen elterjedtek. Több mint 300 fajukat ismerjük, ezek fele palearktikus. A Kárpát-medencében, illetve Magyarországon 59 faj, illetőleg alfaj és 46 változat fordul elő.
Nem tagja a magyar faunának a L. aeruginosus Foudr., amely csak Olaszországban és a mediterrán szigeteken fordul elő; nyilván a L. symphyti Heikert. példányaival keverték össze. Törlendő továbbá a L. aeneus Kutsch., amely nyugat-mediterrán faj, a L. canescens Foudr., amely Franciaországban honos, a L. corynthius Reiche, amely a Balkán-félsziget déli részén és a Jóni-tenger szigetein él, a L. ordinatus Foudr., amely Franciaországban és Olaszországban honos, valamint a L. stragulatus Foudr., amely szintén nyugat-mediterrán faj.
Imágóik évelő Compositákon, Convolvulaceákon, Boraginaceákon, Labiatákon, Scrophulariaceákon és Plantaginaceákon élnek, leginkább a tőlevelek körül vagy a levélhüvelyben, a növények szárán tartózkodnak és a leveleken lyukakat rágnak. Lárváik ugyanezeknek a növényeknek a gyökerein vagy szárában élnek. Gazdasági szempontból legtöbbjük közömbös, csupán a L. parvulus Payk. okoz kárt lenen, míg néhány más faj termesztett gyógynövényeken károsít.
Az ide tartozó fajok jó részének a meghatározása a fajok nagyfokú változékonysága miatt sok nehézségbe ütközik. Megnehezíti még a határozást az is, hogy ugyanazon a fajon belül szárnyas, szárnyatlan és csökevényes szárnyú formák fordulhatnak elő, továbbá mind a színezet, mind a skulptúra variál. Sok esetben csak a hímvessző vizsgálata döntheti el teljes biztonsággal a meghatározás helyességét.
A nem fajai az egész földkerekségen elterjedtek. Több mint 300 fajukat ismerjük, ezek fele palearktikus. A Kárpát-medencében, illetve Magyarországon 59 faj, illetőleg alfaj és 46 változat fordul elő.
Nem tagja a magyar faunának a L. aeruginosus Foudr., amely csak Olaszországban és a mediterrán szigeteken fordul elő; nyilván a L. symphyti Heikert. példányaival keverték össze. Törlendő továbbá a L. aeneus Kutsch., amely nyugat-mediterrán faj, a L. canescens Foudr., amely Franciaországban honos, a L. corynthius Reiche, amely a Balkán-félsziget déli részén és a Jóni-tenger szigetein él, a L. ordinatus Foudr., amely Franciaországban és Olaszországban honos, valamint a L. stragulatus Foudr., amely szintén nyugat-mediterrán faj.
Imágóik évelő Compositákon, Convolvulaceákon, Boraginaceákon, Labiatákon, Scrophulariaceákon és Plantaginaceákon élnek, leginkább a tőlevelek körül vagy a levélhüvelyben, a növények szárán tartózkodnak és a leveleken lyukakat rágnak. Lárváik ugyanezeknek a növényeknek a gyökerein vagy szárában élnek. Gazdasági szempontból legtöbbjük közömbös, csupán a L. parvulus Payk. okoz kárt lenen, míg néhány más faj termesztett gyógynövényeken károsít.
Az ide tartozó fajok jó részének a meghatározása a fajok nagyfokú változékonysága miatt sok nehézségbe ütközik. Megnehezíti még a határozást az is, hogy ugyanazon a fajon belül szárnyas, szárnyatlan és csökevényes szárnyú formák fordulhatnak elő, továbbá mind a színezet, mind a skulptúra variál. Sok esetben csak a hímvessző vizsgálata döntheti el teljes biztonsággal a meghatározás helyességét.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1962): Levélbogarak - Chrysomelidae: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben