• A nőstények csápja gyengébben, a hímek csápja erősebben kiszélesedett, a 4 utolsó csápíz és a csáp töve vékony, olykor a hímek középső csápízei deformálódtak (). Előtora olyan hosszú vagy majdnem olyan hosszú, mint amilyen széles (1. alnem: Proscarabaeus STEPH.).
    • Szárnyfedői bőrszerűen ráncoltak, a ráncok összefolynak. Előtora nem teljesen lapos, domború, többnyire jól láthatóan vagy durván pontozott. A hím 5-7. csápíze erősen kiszélesedett, szabálytalan alakú, és a csáp térd alakúan görbült, a nőstény középső csápízei csak egyszerűen megvastagodottak ().
    • Feje és előtora durván pontozott, szárnyfedői durván ráncosak, a fej és az előtor pontjai között a kutikula fényes és sima. Az előtor hátulsó szegélye csaknem egyenes. A törzsalak színe feketeskék, szárnyfedői elmosódottan ráncoltak. 11-35 mm.

    • Előfordul csaknem egész Európában, a mediterrán faunaterület északi felében, a Szovjetunióban keleten egészen Szibériáig. Faunaterületünkön a zárt erdőségek és a legmagasabb hegyek kivételével mindenütt előfordul es közönséges. Tavasztól nyár elejéig található - Közönséges nünüke.


      proscarabaeus L.

      Változatai:

      1. A hím csápja olyan, mint a nőstényé. - Irodalmi adatok szerint Magyarországon is előfordul, de ezek az adatok újabb megerősítésre szorulnak var. simplicicornis ESCHER.

      2. Teste feketéskék, a szárnyfedők ráncozása, továbbá a fej és az előtor pontozása durva. - A törzsalak között gyakori ab. coriaceus REY

      3. Csaknem fekete, a szárnyfedők ráncozása nagyon finom és sűrű, a ráncok hosszirányban összefolynak. - Ritka ab. pannonicus BAUDI

      4. Teste élénkebb kék színű, hasonló a következő fajhoz. - Gyakori (= cyaneus MULS.) ab. cyanescens CSIKI

      5. Feje és előtora ibolyáskék, szárnyfedői és potroha kék. - Gyakori ab. cyanellus BRULLÉ

      6. Fejének és előtorának oldalai, csápjai és lábai is ragyogó zöldeskék színűek, ibolyásvörös fénnyel. - Ritka. Eddig csak Szlovákiából ismerjük [ab. Wadasi ROUBAL]
    • Feje és előtora finoman és szórtan pontozott, a pontok köze nagyon finoman recézett, fénytelen. A szárnyfedők ráncozása finom és hosszanti irányú, elmosódott, ugyancsak zsírfényű. Az előtor töve gyengén kikanyarított. Teste élénkebb kék színű. 10-32 mm.

    • Csaknem az egész palearktikus régióban előfordul. Hazánkban mindenütt gyakori. Leginkább erdőszegélyeken, erdei tisztásokon található. Tavaszi faj - Kék nünüke


      violaceus MARSH.

      Változata:

      1. Teste feketéskék. - Hegyvidékeinken fordul elő, de nem gyakori. A törzsalakkal együtt található (= montanus GERH. apud REITT.) ab. montanuus KASZ.
    • Szárnyfedői nagyon finoman recézettek, zsírfényűek, szórványosan mélyebb, nagy, beszúrt pontokkal. Előtora majdnem harántos, felülete lapos, zsírfényű, alig pontozott. A hím csápja alig különbözik a nőstény csápjától, csak középső ízei vastagabbak, ízei nem deformálódtak, és a hím csápja nem görbe. Színe fekete, ibolyás vagy kékes fénnyel. 8-23 mm.

    • Előfordul Észak-, Közép- és Dél-Európában. Faunaterületünkön a hegy- és magasabb dombvidék lakója, ahol erdőszegélyeken, erdei tisztásokon található. Meglehetősen ritka. Imágója ősszel (IX-XI.) jelenik meg.


      autumnalis OL.

      Változatai:

      1. Néha a szárnyfedők pontozása sűrű, a nagy, beszúrt pontok egyenletesen vannak eloszolva a szárnyfedők felületén. - A törzsalak között fordul elő, de ritka ab. cribripennis BAUDI

      2. Feje sima és fényes, nem recézett. Előfordul szórványosan a törzsalak között. - Ritka. ab. laetenitida ROUBAL
    • Mindkét ivar csápjának ízei egyenlő szélesek, a csáp középső ízei nincsenek megvastagodva (). Előtora legtöbbször harántos, nem hosszabb, mint amilyen széles.
    • Fején közvetlenül a szemek mögött erőteljes hosszanti benyomás van. Az előtor töve nem szegélyezett (2. alnem: Lampromeloë REITT.). - Feje és előtora igen durván, ráncosan pontozott, szárnyfedői bőrszerűen ráncoltak, a ráncok között kiemelkedő fényes, lapos bütykökkel. Szennyes érezöld színű, fejének és előtorának szélei rézvörösek, potroha alul kékeszöld, felül minden egyes szelvényen egy zöld és egy rézvörös folt van. 11-38 mm.

    • Előfordul Európában, a mediterrán faunaterület keleti felében és a palearktikum északi felében keleten Szibériáig. Nálunk az Alföld és a dombvidék füves térségein elterjedt, nem ritka. Tavasztól nyár elejéig található - Pompás nünüke


      variegatus DON.
    • A fejen közvetlenül a szemek mögött nincs hosszanti bemélyedés, a halánték gyengén domború. Testének színe fekete, kék vagy ibolyáskék, de nem rézszínű vagy zöld.
    • Az előtor felülete többnyire lapos, oldalszegélye egyenes, párhuzamos, vagy hátrafelé elkeskenyedik. Az előtor hátulsó szöglete éles, nincs a hátulsó szegéllyel együtt lekerekítve.
    • Feje és előtora durván pontozott, szárnyfedői erősen ráncoltak, vagy a szárnyfedői is durván pontozottak.
    • Az előtor hátulsó szegélye nem benyomott, a közepe egy magasságban van az előtor korongjával. A szárnyfedőkön kissé kiemelkedő, lapos dudorok vannak, köztük sugarasan ráncolt terecskékkel (3. alnem: Meloëgonius REITT.).
    • Előtora elöl a legszélesebb, elülső sarka szögletesen kiálló, oldalai hátrafelé egyenesen elkeskenyednek. Középbarázdája legfeljebb csak a tövén mélyedt be erősebben, de a középen elenyészik. Fekete, kék fénnyel, a lábak szőrözete kék. A szárnyfedők fényes dudorai kisebbek, laposabbak, sűrűbben állnak. Az előtor felülete lapos, csak elülső szögleteinél gyengén benyomott. 16-45 mm.

    • Előfordul Angliában, Közép- és Dél-Európában, továbbá a Kaukázusban. Faunaterületünkön a síkság és a dombvidék lakója, füves, nyílt területeken tavasszal helyenként gyakori.


      cicatricosus LEACH
    • Előtora párhuzamos szélű, elülső szögletei kerekítettek, középbarázdája erőteljes. Fekete, fényes, kék fény nélkül, csak a lábak és a csápok szőrözete kék. A szárnyfedők fényes dudorai nagyobbak. Az előtor felülete a szegély és a hosszanti középbarázda között laposan benyomott, emiatt szegélye élesebb (). 16--32 mm.

    • Előfordul Franciaországtól Közép-Európán át a Szovjetunió déli részein keresztül a Kaukázusig. Faunaterületünkön meglehetősen ritka, a Kis- és Nagyalföldön, továbbá az Alföldet szegélyező dombvidék füves térségein tavasszal fordul elő.


      coriarius BR. & ER. akt.:       rufiventris - szerk.

      Változata:
      1. A haslemezek töve sárgásvörös. - Előfordul a törzsalak között, gyakori ab. rufiventris GERM.
    • Az előtor hátulsó szegélye középen benyomott, sokkal mélyebben fekszik, mint az előtor korongjának közepe. Szárnyfedői erősen ráncoltak, vagy gödörkés pontozással díszítettek.
    • Combjai vörösek, csak a térd fekete. Az előtor töve középen félkör alakban mélyen kimetszett (4. alnem: Taphromeloë REITT.). - Az előtoron 3 hosszanti barázda van, a középső barázda hátrafelé erősen kiszélesedík. Az előtor töve a középső kikanyarításban szegélyezett. Teste fekete, a lábak és a csápok szőrözete kékesfekete. Feje és előtora igen durván pontozott, a szárnyfedők pontozása elmosódottabb. 17-25 mm.
    • Előfordul Dél-Európában Olaszországtól Kisázsián keresztül Turkesztáníg és Dél-Szibériáig. Faunaterületünkről csak Horvátországból ismerjük.

      [      erythrocnemus PALL.]
    • Lábai feketék. Az előtor töve gyenge ívben kimetszett és szegélyezett, felülete lapos, hosszanti barázdák nélkül (5. alnem: Coelomeloë REITT.). - Feje és előtora nagyon durván és meglehetősen sűrűn pontozott, a pontok egészen gödörszerűek. Szárnyfedői is nagyon durván pontozot- tak, de pontjai elmosódottak. Teste fekete,potroha fénytelen. A csápok és lábak szőrözete fekete. 14-25 mm.
    • Előfordul Dél-Európában, Kisázsiában, a Kaukázusban és Turkesztánban. Faunaterületünkön az Alföldön kora tavasszal (IV.) található, de ritka

      tuccius ROSSI
    • Feje és előtora sima vagy gyengén és szórtan pontozott. Szárnyfedői finoman ráncoltak vagy ugyancsak simák.
    • A szárnyfedők szegélye sárga. Az előtor elülső szegélye és a pajzsocska aranysárga szőrökkel sűrűn fedett. Előtora teljesen lapos és négyszögű (6. alnem : Listromeloë REITT). - Feje és előtora sima, fénytelen, rendkívül finoman és sűrűn pontozott, közte szórtan nagyobb, ugyancsak finom pontokkal. Szárnyfedőin elmosódott, finom, hosszirányú ráncozás van. Teste fekete, a csápok és a lábak szőrözete kék. 16--40 mm.

    • Előfordul Franciaországtól a Szovjetunió déli feléig. Faunaterületünkön a Kis- és Nagyalföldön, továbbá az Erdélyi medence egyes pontjain fordul elő. Tavasszal (IV-V.) legelőkön, utak szélén, árokpartokon helyenként nem ritka - Magyar nünüke


      hungarus SOHRK.
    • A szárnyfedőkön nincs sárga szegély. Az előtor elülső szegélye gyengén szőrözött, a pajzsocska szőrözete sem sárga. Előtora harántos, három sekély hosszanti barázdával (7. alnem: Aficromeloë REITT).
    • Feje és előtora nagyon finoman, szórtan pontozott, majdnem sima, zsírfényű. A szárnyfedők felülete nagyon finoman ráncolt, vállából a csú- csáig szélesen felhajló szegéllyel. Felülete fekete, alul és a szárnyfedők lehajló oldalszegélye kék. Szőrözete fekete, a hímek lábfejízei alul sárga szőrökkel. 9-23 mm.

    • Pontusi faj, amely nyugatra Morvaországig, illetve a Bécsi medencéig hatol, keleten Szibériáig, délen a Kaukázusig fordul elő. Faunaterületünkön a síkság és dombvidék lakója. Tavasszal (IV-V.) a puszta füves lejtőkön, az Alföld homokos térségein nem ritka.


      uralensis PALL.
    • Feje és előtora meglehetősen finoman, de elég sűrűn pontozott, a pontok között fényesebb, szárnyfedői is erősebben ráncosak. Szárnyfedői csak a vállnál, és ott is csak gyengén szegélyezettek. Feje és előtora ibolya színű, szárnyfedői és potroha kék színűek. 12-20 mm.

    • Nyugat- és Délnyugat-Európában szórványosan elterjedt faj. Faunaterületünkön sokfelé megtalálták, de meglehetősen ritka. Az Alföld és a dombvidék lakója, de a Déli-Kárpátokban nagyobb magasságokba is felhatol. Tavaszi (III-V.) faj.


      decorus BR. & ER.
    • Az előtor felülete domború, oldalszegélye tompán kerekített, hátulsó szögletei széles ívben lekerekitettek. Hátulsó szegélye benyomott, közepe alacsonyabban fekszik, mint az előtor korongjának közepe (8. alnem: Eurymeloë REITT.).
    • Feje és előtora kopasz, meglehetősen erősen és szórtan pontozott, szárnyfedői finoman, bőrszerűen ráncoltak. Az előtor hátulsó szegélye majdnem egyenes. Csápja rövid, és a vége kissé megvastagodik. Teste, különösen feje, előtora és szárnyfedői kék színűek. 7-24mm.

    • Előfordul Közép-Európában, a Kaukázusban és Turkesztánban. Faunaterületünkön elterjedt, de elég ritka. A hegy- és dombvidék lakója.


      brevicollis PANZ.

      Változatai:

      1. Feje és előtora sűrűbben pontozott, majdnem ráncos, a szárnyfedők ráncozása durvább. - Előfordul a törzsalak között, és nálunk gyakoribb annál.
      ab. cephalotes CURT.

      2. Feje és előtora gyéren, de erősen pontozott, a pontok közterei simák és fényesek. - Faunaterületünkről Horvátországból ismerjük [ab. splendens ESCHEIL]

      3. A hátulsó lábfej első ízének töve sárgásvörös. - Ritka (Budapest)
      ab. pallidotarsalis KASZ.
    • Feje és előtora jól láthatóan szőrös. Csápja a végefelé nem vastagodik meg, hosszabb. Teste fekete, legfeljebb gyenge kékes fénnyel.
    • Csápja vastag, utolsó előtti ízei nem hosszabbak, mint amilyen szélesek (). A fej pontozása egyenletes, többnyire finom. Szemei kicsinyek, meglehetősen laposak, alig ugranak ki a fej domborulatából. A homlokon nincs barázda, a fejpajzs és a homlok közötti harántvarrat teljesen lapos, nem benyomott. Előtora harántos, felülete meglehetősen lapos, elöl kétoldalt gyengén benyomott és sugárirányban ráncolt. Szárnyfedői finoman, elmosódottan ráncoltak. A potroh hártyás részeinek szőrözete egyenletes, finom és fekete. Teste fekete, zsírfényű, gyenge kékes fénnyel. A hátulsó lábszár végtüskéit a mutatja; 6-25 mm.

    • Előfordul Közép- és Kelet-Európában, a Szovjetunió déli felében, a Kaukázusban és Turkesztánban. Magyarországon ez a leggyakoribb faj. Tavasszal (III--V.) az Alföldön és a dombvidéken egyaránt mindenütt előfordul.


      scabriusculus BR. & ER.


      Változata:
      1. A hátulsó lábfej első ízének töve sárgásvörös. - Előfordul a törzsalak között, de
      ritka (= tarsalis DEPOLI) ab. flavotarsalis PLIG.
    • Csápja vékony, utolsó előtti ízei hosszabbak, mint amilyen szélesek (). A fej pontozása durva, többnyire egyenetlen, a halánték a szemek mögött kissé lenyomott, emiatt a szem domborúbbnak látszik, és a fej domborulatából erősebben kiugrik. A homlokon rövid vagy teljes hosszanti barázda van; A fejpajzs és a homlok közötti harántvarrat bemélyített, a fejpajzsnak legalább a töve mélyebben fekszik, mint a homlok. A szárnyfedők ráncozása durvább. Teste teljesen fekete.
    • A homlokon erőteljes, mély hosszanti barázda van, a homlok és a fejpajzs nagyon durván pontozott, a pontok köze fényes, felülete a szemek belső oldalánál benyomott. Az előtoron is van többé-kevésbé éles hosszanti középbarázda, oldala hátrafelé erősen elkeskenyedik. A szárnyfedők ráncozása hosszirányú és nagyon durva, meglehetősen fényes. A potroh hártyás részei selymes fényűek, a kis gödröcskékben ülő finom szőrözet csomókban helyezkedik el. A szőrözet nem egyenletes, az erősebben kitinizált hátlemezek sugarasan ráncosak. A hátulsó lábszár külső végtüskéje keskeny (). Csápja hosszabb és vékonyabb. 6-18mm.
    • Előfordul a mediterráneumban keleten egészen Turkesztáníg. Faunaterületünkön a hegy- és dombvidék, elsősorban azonban a xerotherm területek lakója. Ez a faj kedvező időjárás esetén ősszel (IX-XII.) jelenik meg, s valószínűleg a kövek alatt, fűgyökerek között áttelel. Tavaszi példányai gyakoribbak.

      rugosus MARSH.
    • A homlok hosszanti barázdája sekély, nem éri el a fejpajzsot, vagy hiányozhat is (). A fej pontozása nagyon durva, de egyenletesebb, a pontok köze nem fényes, homloka a szemek belső szegélyénél csak lapos. Az előtor oldalai majdnem párhuzamosak, középbarázdája nagyon sekély. A szárnyfedők ráncozása finomabb, elmosódottabb. A potroh hártyás részeinek szőrözete egyenletes, az erősebben kitinizált hátlemezek finoman, bőrszerűen pontozottak. A hátulsó lábszár külső végtüskéje igen széles és vastag (). Csápja rövidebb és vastagabb (). 6-20 mm.

    • Előfordul Kisázsiában, Szicíliában, Dalmáciában, Isztriában és Magyarországon. Hazánkból a Dunántúlról és a Duna-Tisza közéről vannak példányaink. Csak tavaszi példányai ismeretesek. Nálunk az említett helyeken nem ritka, de eddig más fajokkal keverték össze.


      mediterraneus J. MÜLL