• Pajzsocskája egyszínű sárga vagy sárgásbarna, membránjának külső cimpája mindig hosszabb, mint a belső cimpa (). Általában az egész állat világos barnássárga vagy sárgásbarna, az élő példányok feje és előtora zöldesen csillogó. Félfedőjének külső (costalis) szegélye gyakran barna vagy feketés. Testének hasoldala barnásfekete, lábai barnássárgák. 13—15 mm.

    • Skandináviában, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Svájcban, Ausztriában, Magyarországon és Jugoszláviában fordul elő. Magyarországon nagyon ritkának látszik, eddig mindössze Vasvárról és Debrecenből került elő. Irodalmi adatok alapján nyár derekán párosodik, petéit vízi növényekbe rakja. A lerakott peték fejlődése nagyon lassú, mintegy 8—9 hónapig tart, úgyhogy a faj pete alakban telel át. Lárvái tavasszal jelennek meg; a lárvaidőszak kb. 6 hét. Többi fajainkkal ellentétben rövid életű, élettartama mindössze 4—5 hónap, s így október elején már eltűnik, bár kivételesen egy-két példánya még november elején is fogható.


      lutea MÜLL.
    • Pajzsocskájuk egyszínű fekete, membránjuk külső cimpája nem hosszabb, mint a belső (, ).
    • Előtorának elülső oldalszögletei a szemek hátulsó-oldalsó szegélyét körülfogják (). Az élő állat előtora és félfedője zöldessárga, de a megölt állaté barnássárga, fekete foltokkal tarkázott (); színben és rajzolatban igen változékony állat: a foltok száma, alakja és kiterjedése nagyon változó (). Coriumának hátulsó vége és membránjának töve a foltok között néha narancssárga vagy vöröses. Homloka kisebb-nagyobb kiterjedésben és connexivumának hasi oldala a legtöbbször élénk fűzöld. Fekete pajzsocskája jóval hosszabb, mint az előtora. Lábai barnássárgák, részben zöldesek. Potrohának hátoldala kiterjedten barna, az utolsó 2 hátlemez sárga, szélei zöldesek, hasoldala feketésbarna, illetve fekete. 13—14,5 mm.

    • Észak- és Északkelet-Európát nem számítva egész Európában és a mediterráneumban honos. Magyarországon is általánosan elterjedt, bár a Dunántúlon és a hegyvidékeken jóval gyakoribb, mint a Nagy- és Kisalföldön. Elsősorban a domb- és hegyvidékek állóvizeiben fordul elő, az Alföldről csaknem kizárólag szikes vizeinkből ismerjük. Petéit nem a vízi növények szöveteibe rakja, hanem azokra, ritkán kövekre vagy más vízben levő tárgyakra ragasztja. Ősszel párosodik, s petéinek egy részét még az ősz folyamán le is rakja, de a zömét csak kora tavasszal. Lárvái (      ) kora tavasszal jelennek meg, és egész őszig gyűjthetők. Első imágói már április végére kifejlődnek. Legnagyobb részük imágó alakban telel át (= marmorea FABR.)


      viridis DELC.
    • Előtoruk elülső oldalszögletei szemük hátulsó-oldalsó szegélyét nem fogják körül ().
    • Potrohának hátoldala barnás- vagy vörösessárga, de a 2—4. hát­ lemeze, sőt gyakran az 5. elülső fele is fekete. Metanotuma, elülső-oldalsó részétől eltekintve, szintén sárga. Félfedőjét () fekete és vörötsesbarna foltok díszítik. Előtorának hátulsó szegélye nem egyenes, hanem kissé hátrafelé ívelt. Feje, előháta, lábai barnássárgák, pajzsocskája fekete, az utóbbi olyan bosszú, mint az előtora. 15—17 mm.

    • Észak- ás Északkelet-Európát kivéve egész Európában elterjedt, de sehol sem gyakori. Faunaterületünkről csak Bakarból és Orebovicáról ismeretes, Magyarországról eddig még nem került elő. Irodalmi adatok alapján részben ősszel, részben tavasszal párosodik. Petéit nem vízi növények szöveteibe tojja, hanem kövekre vagy egyéb vízben levő tárgyakra ragasztja, rendszerint csomókban. Egyrészt pete, másrészt imágó alakban telel át. Minden bizonnyal egynemzedékű faj, bár egyes szerzők egy tavaszi és egy késő nyári nemzedékét tételezik fel.


      [      maculata FABR.]

      Megjegyzés: Él hazánkban. Hazain előfordulásáról lásd N. SOÓS, P. BODA, Z. CSABAI (2009) - First confirmed occurrences of Notonecta maculata and N. meridionalis (Heteroptera: Notonectidae) in Hungary with notes, maps, and a key to the Notonecta species of Hungary - Folia entomologica hungarica 70: 67-78.
    • Potrohuk hátoldala fekete vagy feketcsbarna, legföljebb keskeny csúcsi végük sárgásbarna. Félfedőjük () sohasem kiterjedten foltos. Előtoruk hátulsó szegélye egyenes vagy kissé előrefelé ívelt.
    • Félfedője () bársonyfekete, clavusának és coriumának tövi részén az analis szöglettel párhuzamosan egy-egy sárga csík húzódik. Feje és előháta sárgásbarna, az utóbbi hátulsó fele sötét. Pajzsocskája fekete, hosszabb, mint az előtora. Potrohának hát- és basoldala teljesen fekete. 15—17 mm.

    • Egész Európában elterjedt, de sehol sem gyakori, eddig mindössze néhány olyan hely ismeretes, ahol tömegesen gyűjtötték. Magyarországon eddig csak a nyugati határszélen (Szombathely, Velem, Kőszeg) került elő. Petéit egyesével vízi növények szöveteibe rakja. Imágó alakban telel át, fejlődésmenete egyébként megegyezik a következő fajéval (      glauca - szerk.) (= furcata Fabr.).


      obliqua GALL.
    • Félfedője () túlnyomórészt sárga vagy barna, néha kissé vöröses, kisebb-nagyobb kiterjedésben fekete foltok díszítik. Rajzolata igen változékony; több változatát írták le, de a tipikus alak és a változatok között az összes átmenetek megvannak. Feje és előtora fehéressárga vagy barnássárga, gyakran zöldes árnyalatú. Előtorának hátulsó fele gyakran sötét, pajzsocskája fekete. Potrohának hátoldala fekete, hasoldala sötétbarna. 14—16 mm.

    • Az egész palearktikumban otthonos. Hazánkban is általánosan elterjedt, a nem leggyakoribb faja. Imágó alakban telel át, s az összes       Notonecta-fajok között a legkorábban, már tél végén megkezdődik párzása, majd peterakása. Egyes irodalmi adatok szerint a párzás már ősszel megindul, de a megtermékenyített peték ürítését csak tavasszal kezdi meg. 2 mm nagyságú, hosszúkás petéit egyesével vízi növények szárába rakja. A petékből 18—21 nap múlva kelnek ki az 1. állapotú lárvák, ezeket 10—14-napos közökben váltják a 2—5. stádiumú lárvák. Az 5. stádium kb. 3 hétig tart, majd megjelennek az első imágók. A fejlődés ideje tehát a peterakástól az imágó megjelenéséig mintegy 80—90 nap. Évente egy nemzedéke van — közönséges hanyattúszó-poloska


      glauca L.