Odontoscelis

Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.

• • 1(2)Az előhát elülső oldallemeze a bevágás előtt széles, lapos, és élesen elkülönül a középső domború résztől; elülső külső szöglete kissé föl­felé hajlik. A test egyszínű fekete, néha lilásba, vörösesbe hajlik. Rövid szőrök és tüskék borítják. Világosabb foltok vagy egyéb rajzo­latelemek hiányoznak. Szemei a másik 2 Odontoscelis-fajhoz viszo­nyítva aránylag kicsik, körülbelül a halánték feléig érnek. 4,5—5 mm.
  • 
    Európából, Turkesztánból, Asztrachánból, „Sarepta” vidékéről és Egyip­tomból ismeretes. Hazánkban igen ritka. Eddig egyedül Budáról (Farkasvölgy) került elő.
    
    hispidula JAK.
  • 2Az előhát elülső oldallemeze a bevágás előtt nem széles, nem lapos, és nem különül el élesen a középső, domború résztől. Elülső külső szöglete követi az előhát domborulatát, és felfelé hajlik. Szemei egé­szen vagy majdnem egészen elfoglalják a halánték egyenes lefutású részét.
    
  • 3(4)A test felülete ezüstösen csillogó, többé-kevésbé jól látható hosszanti csíkokba rendezett rövid szőrökkel. Alapszíne sárgásbarna, de a feke­téig változhat. A pajzson 3 sárga, hosszanti, feketén szegélyezett csík van, az előhát hátulsó részén néha sárga foltok. 4—6 mm.
  • 
    Csaknem az egész palearktikumban ismert, leggyakoribb a Földközi-tenger vidékén. Faunaterületünkön elég ritka, csupán a Duna-Tisza közéről, a Dunántúlról, a Karszt vidékéről és a tengerpartról vannak szórványos adataink. Kavicsos földön, száraz moha vagy fűcsomók alatt, vagy száraz homokban él. Leginkább Echium- és Verbascum-fajokon, továbbá Salvia és a Trifolium arvense tőlevelei alatt, vagy a Citrullus colocynti-n és az Anchusa aggregata gyökerei között található.
    (IV—IX.)
    
    
    dorsalis FABR.
    
    Változatai:
    1. Barna. A pajzs 3 sárgás csíkja egyetlen keret nélküli ponttá vagy vesszővé zsugo­rodott. Feltűnően keskenyebb, mint a törzsalak és a többi változat, - Ritka, eddig csak Cirkvenicáról került elő. (VII.) [ab. lineola Ramb.]
    2. Sárgásbarna, előháta néha fekete. Az előhát és a pajzs közepén egy hosszanti csík húzódik megszakítás nélkül. - Ritka, Cirkvenicán gyűjtötték. (VII.)
    [ab. signata Fieb.]
    3. Barna. A pajzson csak a 3 csík fekete kerete látható. - Elég ritka. A horvát karsztvidéken, a Duna-Tisza közének északi és a Dunántúl északkeleti részén találták ab. deserta Stich.
    
    Kiegészítés: ami a Fauna füzetben dorsalis néven szerepelt, valójában a lineolára vonatkozott. Létezik dorsalis nevű faj is, de nálunk nem él.
  • 4A test felülete ezüstös csillogású, hosszanti szőrcsíkok nélkül. Színe a sárgásbarnától a feketéig változik, de nem egyöntetű, hanem folto­san barnás. A pajzs rajzolata az O. dorsalis-éhoz (lineola - szerk.) hasonló. A nőstényen a pajzs sárgás, középvonala a vége felé kiszélesedik (10. ábra), oldalsó sárga csíkjai valamelyest megszakadnak, a hím pajzsán azonban nem. A nőstény általában világosabb,mint a hím. A test egész felületét sárga-rozsdabarna szőrözet takarja, 5—8 mm.
  • 
    Palearktikus faj. Nálunk gyakori; különösen a napsütéses domboldalakat, aszályos, gyér növényzetű és meszes talajt kedveli. (III—X.) Verbascum- és Echium- fajokon kívül leginkább Thymus-, Helianthemum- és Medicago-félékről gyűjthető.
    
    
    fuliginosa L.
    
    Változatai:
    1. Feketés. Rajzolata egyezik a törzsalakéval, csupán az előháton van 1 középső és 2 hosszanti csík vagy folt. - Ritka. A Duna-Tisza közéről, a Balaton mentéről és a Bánátból (Jazova) ismeretes ab. dorsalis HHN.
    2. Feketés. A pajzs alapján 2 sárga csík, hátul pedig a leegyszerűsödött sárgás középvonal látható. - Hazánkban meglehetősen ritka. Eddig csak a Duna-Tisza közéről, a Dunántúl keleti részéből és a Velencei-tó mellől került elő ab. lituria FABR.
    3. Feketés. Sem az előháton, sem pedig a pajzsán nincsen világos rajzolat. Ezzel szemben pajzsán 1 tojásdad alakú és 2 hosszúkás fekete folt van. - Igen ritka. Eddig csak Horvátországból (Fuzine) ismert. (VII.) [ab. carbonaria Zett.]