Phyllotreta

Testük hosszúkás tojásdad vagy majdnem párhuzamos szélű, gyengén domború vagy lapos, egyszínű fekete, kékes, zöldes, rezes vagy bronzfényű, máskor fekete és a szárnyfedőkön sárga hosszanti sáv húzódik, amely lehet kiterjedt, úgyhogy csak a varrat és az oldalszegély marad fekete vagy foltokra osztott. Fejük kicsi, szemeik kiugrók, domborúak és gyengén tojásdad alakúak. A fejtető széles és domború, a homlok a csáp tövétől kiinduló és a szemek hátulsó szegélyéhez tartó barázda miatt keskenyebb, homlokdudoraik domborúak, de nem élesek. Csápjaik fél testhosszúságúak, az 1. íz hosszú és kiszélesedett, az 5 utolsó íz ugyancsak nagyobb. Gyakran a hímek 3., 4., vagy 5. csápíze kiszélesedett. Az előtor háta négyszögű, oldalai többnyire kerekítettek, szögletei tompák, a töve előtt sem harántbarázda, sem kétoldali bemélyedés nincs (). Szárnyfedőik teljesen szabálytalanul pontozottak vagy olykor pontsorok nyomai láthatók, a csúcs felé a pontozás finomabb. A válldudor kifejlett, és ez esetben a hártyás szárnyak is jól fejlettek, vagy hiányzik, és akkor a szárnyak csökevényesek. A szárnyfedők mellfedője elöl széles, hátrafelé elkeskenyedik, a csúcs előtt elenyészik. Lábaik karcsúak, az elülső csípők ízületi vápái hátul nyitottak. A hátulsó lábszárak sarkantyúja rövid. Hátulsó combjaik vastagok. A hátulsó lábfej 1. íze rövidebb, mint a többi íz együttvéve.

Ez a nem az egész földkerekségen elterjedt. Eddig közel 200 fajukat ismerjük. Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében 25 faj és 7 változat fordul elő; a fajok egy része veszedelmes kártevő. A magyar faunából kimutatott fajok közül törlendő a Ph. latevittata Kutsch. amely téves meghatározás folytán került be az irodalomba.

A bogarak legnagyobb része keresztesvirágú növényeken él, csak néhány faj fordul elő rezedaféléken. A kifejlett bogarak a növények leveleit, virágját, ritkán a szárát eszik. Lárváik fehéressárga színűek, szőrösek, igen keskenyek és karcsúak. A Ph. nemorum L. lárvája keresztesvirágúak leveleiben aknákat rág, valamennyi többi faj lárvája a gyökereken vagy gyökerekben él. A talajban bábozódnak. Valamennyi faj imágó alakban telel át.

Fajaink között több veszedelmes kártevő van. A kárt rendszerint több faj okozza, csupán a fajok számaránya változó aszerint, hogy szárazabb vagy nedvesebb területen fekszik-e a megtámadott növény. A kárt az imágó okozza, amely az első kora tavaszi meleg napsütésre előbújik, és nekiesik a vad- és termesztett keresztesvirágú növényeknek. Eleinte nem találnak termesztett növényt, s ezért a gyomokat keresik fel. Leginkább a Capsella bursa-pastoris, Thlaspi-félék, Barbarea-, Erysimum-fajok leveleit, friss hajtásait eszik. Amint a mezőkön és a kertekben kiültetik a káposztát vagy kicsírázik a retek, kerékrépa, repce, mustár és a többi keresztesvirágú növény, azokat lepik el, és olykor teljesen megsemmisítik a vetést. A lárvák kártétele legtöbbször jelentéktelen. Legveszedelmesebb kártevők a Ph. atra Fabr., nigripes Fabr., cruciferae Goeze és az undulata Kutsch. A többi fajok egy része is részt vesz a kártevésben, de számarányuk a felsoroltakhoz viszonyítva jelentéktelen.

Kártételük ellen agrotechnikai és vegyszeres eljárással egyaránt kell küzdeni. Az agrotechnikai eljárások közül a gyomoknak, mint a káposztabolhák gyülekező helyének az irtását ajánlják, amelyek kora tavasszal számukra alaptáplálékul szolgálnak, nyáron pedig lárváikat nevelik fel rajtuk. Fontos a kerékrépa és a többi keresztesvirágú korai elvetése. A palántázást borús időben kell végezni, mert akkor a bogarak kevésbé tevékenyek. A kémiai eljárások közül hatásos az érintő idegmérgek és a belsőleg ható mérgek közül a mészarzenát porozása, illetve permetezése.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1962): Levélbogarak - Chrysomelidae: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben