• Az 1. csápíz sokkal hosszabb, mint a fej (), olyan hosszú, mint az előhát. A szemek feltűnően kiállók, a köztük levő távolság kisebb, mint szélességük kétszerese. Feje feltűnően szélesebb, mint a következő fajé, a csáptövek közötti nyúlvány rövid, nem nyúlik túl a fej elülső szélén. Oldalnézetben a szemek majdnem olyan szélesek, mint a fej. Barna, elszórt világosabb foltokkal. Nősténye még ismeretlen. 14,5 mm.

    • Magyarországról írták le, eddig ismert egyetlen lelőhelye „Besnyő” (= Máriabesnyő)



      laticaput BEN.

      Megjegyzés: itthontól hibásan leírt faj, akár téves lelőhelycédula, akár behurcolt példány lehet. Dél-amerikai eredetûnek tartják. (Forrás: Catalogue of the Heteroptera of the Palaearctic Region, Kondorosy Előd: Adventív poloskafajok Magyarországon, 2012) - szerk.
    • Az 1. csápíz olyan hosszú, mint a fej, rövidebb az előhát hosszanti középvonalánál. A szemek nem feltűnően kiállók, a köztük levő távolság szélességük kétszerese. A fej alsó tüskéi közül csak a középső egyszerű, az 1. rendszerint 3-, a 3. pedig 2-ágú. A csáptövek között tekintélyes előre irányuló nyúlvány van, amely túlnyúlik a fej elülső szélén. Teste sötétbarna (), előhátának hát- és hasoldala nagyrészt sárgásbarna. Feje, csápja, szipókája, előhátának elülső része, csípői, a mell-lemezek felületének nagy része és a connexivum-szelvények - sárgásfehér disztális foltjuk kivételével - feketék. Lábai fekete foltokkal és gyűrűkkel mintázottak. A potroh hasoldalán két, apró foltokból álló rajzolatsor húzódik. 13 - 16 mm.

    • Európától Közép-Ázsiáig szinte mindenütt előfordul és Szibéria egyes területein is él. Hazánkban nem gyakori, a Budai-hegyekben, Pest környékén, Pécelen, Tihanyban, Zamárdin, Simontornyán és Keszthelyen gyűjtötték. Rendszerint nedves kaszálókon vagy réteken található. Imágó alakban telel, a legtöbb példányát tavasszal gyűjtötték, de nyáron, sőt télen is megtalálható. Kövek alatt is előfordul, lámpafényre is repül.


      bidentata GZ.