• A fekete pajzs közepén hosszanti világossárga vonal húzódik. Az előhát hátulsó kimetszésének sarkai derék-, vagy hegyesszögűek, csak igen ritkán tompaszögűek. Fejének oldalsó és háti része, szipókája és rendszerint hasoldala is fekete. A hasoldal ritkán piros, 3 fekete hosszanti sávval. A combok belső oldalán hosszanti fekete vonal húzódik, amely néha a teljes belső felületet elfoglalja. A potroh hátoldala fekete, a piros hasú példányoké piros. A fejtető pontszernek közötti foltja sárgáspiros. Az előhát piros elülső részén fekete rajzolat van, amely 2 kiterjedt piros mezőt vesz körül. Az előhát hátulsó része fekete szín nélküli. A félfedő piros, a membrán sötétbarna. A connexivumszevények feketék, fehér vagy rózsaszínű foltokkal. A pygophor az iracundus PD.-fajéhoz hasonló. Szőrözete a következő fajokénál durvább. Potrohának hasoldalán az iracundus PD-hoz hasonlóan színezeti megváltozás figyelhető meg. 12 - 15 mm.

    • Közép- és Délnyugat-Európában, Észak-Afrikában, a Balkán félsziget déli részén, valamint a Szovjetunió európai felének déli részén él. Dalmáciában is gyűjtötték, hazánkból még nem került elő, de déli vidékeinken előfordulása elképzelhető.


      [      erythropus L.]
    • Pajzsukon soha sincsen világos középvonal; a pajzs túlnyomó része fekete, legfeljebb oldalsó és hátulsó széle világos.
    • Fejük ventrális felülete piros, pajzsuknak legalább hátulsó pereme világos színű. A felfedők pirosak, az előhát néhány ritka kivételtől eltekintve (iracundus PD. f. caucasica KOL.) legalább részben piros.
    • Az előhát hátulsó széle feltűnően és szélesen sárgásfehér. A hímek pygophorjának felső részén feltűnő, hosszú nyúlvány van (). A pajzs hátulsó világos színezete terjedelmesebb, mint a következő fajé (iracundus - szerk.). Testének alapszíne a következőnél jóval világosabb, nem piros, hanem narancssárga. A pontszernek közötti foltja - az iracundus PD. rubricus GERM.-ral ellentétben (rubricus - szerk.) - sárgásfehér, olykor halvány rózsaszínes árnyalattal. Az előháton fekete rajzolat (mint a ), potrohának hasoldalán 3, hátoldalán 1 hosszanti, fekete foltokból álló rajzolatsor van. A connexivum-szelvények feketék, sárgásfehér foltokkal. Testének szőrözete finom, őszes. 15-20 mm.

    • A Balkán félszigeten, Kisázsiában és a Szovjetunió európai felének déli részén él. Faunaterületünkön még nem találták, de déli területeinken előfordulása elképzelhető.


      [      punctiventris H-SCH.]
    • Az előhát hátulsó széle legfeljebb kis felületen sárgásfehér. A pygophor felső részén nincs hasonló kiemelkedés (). A test alapszíne sötétpiros, vagy ha olykor világosabb, a pontszernek közötti fejtetőfolt határozottan piros.
    • A pontszernek közötti folt határozottan piros. Az előhát fekete rajzolata az elülső rész hosszanti barázdájának folytatásában, vagyis középen tompa nyúlványt bocsát a hátulsó pronotumrészre (). A potroh hasoldalának fekete rajzolatai 3 határozott, élesen határolt sávot alkotnak. A pygophor felső középrésze erősebben kiemelkedő (), mint a törzsfajon, a kiemelkedő rész a pygophor felületéből kidomborodó, mellette kétoldalt enyhe horpadás látszik. Testének alapszíne narancsvörös. Mintázata egyebekben a következő alfajéval megegyező (fajjal, iracundus - szerk.). 12 -16 mm.

    • Irodalmi adatok szerint Ausztriában, Magyarországon, Jugoszláviában, Görögországban és Olaszországban fordul elő. Ezek az adatok azonban nem felelnek meg a valóságnak. A revízió során kiderült, hogy csak Dalmáciában él és feltételezhetően lokális alfaj. Hazánk déli területein előkerülése lehetséges (= imperfecta STICH.)


      [iracundus PD. ssp. rubricus GERM.] Megjegyzés: külön faj, nem alfaj.       rubricus - szerk.

      Változatai:
      1. Az előhát hátulsó részének piros közepét teljesen körülzárja a fekete színezet. - A törzsfaj között fordul elő f. oculata BEN. Megjegyzés: akt.:       rubricus - Palearktikus Katalógus)
      2. Az előhát hátulsó részének piros közepét nem zárja körül teljesen a fekete színezet. [f. rubricus GERM.]
    • A pontszernek közötti folt fehéressárga. Az előhát fekete rajzolata nem bocsát középen nyúlványt a pronotum hátulsó részére (). A potroh hasoldalának rajzolatai változatosak, de elemei sohasem rendeződnek 3 határozott, hosszanti sávba. A pygophor felső középrésze gyengébben kiemelkedő (). A test alapszíne élénkpiros. A test színezete erősen változó (). A tor oldalsó és alsó felülete rendszerint nagyrészt fekete, az elülső csípők előtti barázda sárgásfehér. A középső csípők közötti Y alakú borda fehér. A connexivum disztális foltjai rendszerint fehérek. A csápok, a 2. szipókaíz proximális része és a 3. íz fekete, igen ritkán az egész szipóka sötét. A lábak pirosak, fekete foltokkal vagy gyűrűkkel, ritkán az egész láb fekete. A hasoldal színezete igen variál, a tipikus példányokon 3, fekete foltokból álló rajzolatsor húzódik. Vannak azonban teljesen fekete hasú példányok is. A két véglet között minden átmenet megtalálható. Újabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a pot.roh hasoldalán színezeti megváltozás játszódik le a példányok élete folyamán. Melanin rakódik le a pigmentrétegbe, ezért a hasoldal fokozatosan megsötétedik. 12 - 17,5 mm.

    • Európa egész területén előfordul, megtalálható Kisázsiában, Iránban, Elő-Indiában és a Szovjetunió déli területein. Napsütötte pusztafüves lejtők, karsztosodó területek, lomb- és tűlevelű erdők kiterjedt, száraz tisztásain, xerotherm helyeken gyűjthető. A növényeken, gyakran virágokon tartózkodik. Főleg a cserjés, karsztos, keleti és déli fekvésű domb- és hegyoldalakon található, de száraz homokos réteken, pusztákon is előfordul. Az embert nem támadja meg, de ha védekezésre kényszerül, fájdalmasan szúr. Hazánkban leginkább középhegységeinkben gyakoribb, de szórványosan az egész országban előfordul, gyakori faj. Rajzása rövid, imágói májustól augusztus közepéig-végéig találhatók. Egyetlen nemzedéke fejlődik, lárva alakban telel. Az imágók a nyár közepén a leggyakoribbak (= cruentus RIB., interrupla KOL., picta KOL.) - gyilkospoloska


      iracundus PD. ssp. iracundus PD.

      Változatai:
      1 (6) Az előhát elülső része teljesen fekete.
      2 (3) Az előhát teljesen fekete. - Hazánkban még nem találták [f. caucasica KOL.]
      3 (2) Az előhát hátulsó része legalább részben piros.
      4 (5) Az előhát hátulsó részének piros színezetét teljesen körülzárja a fekete
      színezet (      ). - A törzsalak között fordul elő (= amabilis STICH., armeniaca STICH.). f. nigripes KOL.
      5 (4) Az előhát hátulsó részének piros színezetét nem zárja teljesen körül a fekete rajzolat (      ). - A törzsalak között található f. Soósi BEN.
      6 (I) Az előhát elülső részén piros színezet van.
      7 (8) Az előhát hátulsó részének piros színezetét fekete rajzolat zárja körül (      ). - A törzsalak között él f. Hoberlandti BEN.
      8 (7) Az előhát hátulsó részének piros színezetét nem zárja körül teljesen a fekete rajzolat (      ).
      9 (10) Az előhát elülső részén 2 különálló piros folt van (      ). - Gyakori f. iracundus PD.
      10 (9) Az előhát elülső részének piros foltjai összeolvadtak (      ). - Hazánkban még nem találták [f. rubra BEN.]
    • Fejük és pajzsuk teljesen fekete. A félfedők sötétbarnák vagy feketék. az előhát teljesen fekete.
    • Nagyobb faj. A connexivum világos rajzolata piros, a corium fekete, a membrán barna. Az előhát oldalszéle sohasem sárga. A lábakon piros színezet van. Teste fekete, a connexivum foltjai, a hím potroha hasoldalának közepe, a pygophor, a lábszárak (a proximális és disztális végük és középső gyűrűik kivételével) pirosak. A nőstények potrohúnak vége piros, az ivarlemezek részben feketék. Az elülső csípők előtti barázda töve világos. A test ritkás, ezüstös szőrözettel. 11 -13 mm.

    • Európában a Mediterráneum kivételével mindenütt megtalálható, a Szovjetunió európai részének déli felétől Szibériáig mindenütt előfordul. Hazánkban nem gyakori, középhegységeinkben fordul elő, az Alföldön és a Kisalföldön nem találták. Napsütötte erdei tisztásokon, fiatal telepítésekben, száraz hegyoldalakon gyűjthető. Az imágó a nyár folyamán rajzik, évente egyetlen nemzedéke fejlődik


      annulatus L.

      Változata:
      A combok feketék, az elülső comb végén kisebb-nagyobb világos folt lehet - Eddig még csak Olaszországból ismert (= nigripes MANC.) [f. Mancinii STICH.]
    • Kisebb faj. A connexivum világos rajzolatai sárgásfehérek, a corium sötétbarna, a rövid szárnyú alakon az egész szárnycsonk sötétbarna. A pronotum hátulsó részének oldalszéle rendszerint sárga színű. Feje a pontszernek közötti kis foltocska kivételével fekete. Csápízei és szipókája feketésbarna, lábai a kissé világosabb lábszárvégek és lábfejek kivételével hasonló színűek. A potroh fekete, a membrán sötétbarna. A test finom, ritkás szőrözete fehéres. A rövid szárnyú alak pajzsa kissé felfelé hajló, lábai, csápja és szipókája valamivel világosabb, mint a teljes szárnyú alaké. 8 - 9,5 mm.

    • Jugoszláviában, Magyarországon, Romániában (Erdély) és a Szovjetunió európai felének déli részében előforduló, meglehetősen ritka faj. Hazánkban csak néhány példánya került elő a Budai-hegyekből, Pécsről, Őrszentmiklósról és Sukoróról. Meleg, napsütötte helyeken él. Rajzása rövid, évi egy nemzedéke van.


      niger H.-SCH.