• Felülről nézve hátulsó combjuk háti felületén, hátulsó szegélyükhöz közelebb, egy sorban 7-12 rövid tüske sorakozik (). Középső lábuk karmai mindig hosszabbak, mint lábfejízük (1. alnem: Subsigara STICH.).
    • Kisebb faj: 6-6,5 mm. Rovátkolt előhátán () 6, rendszerint szabályos, el nem ágazó sárga harántsáv húzódik, a világos csíkok keskenyebbek, mint a köztük levő sötétek, oldalszögleteik kissé tompák. Hímjének paláján () az oldaltövisek, mintegy 30, egyetlen összefüggő sorban helyezkednek el, amelyek közül a csúcshoz legközelebb eső 1-3 kissé távolabb áll, mint a többi. Barna, feje, potrohának hasoldala és lábai sárgák. Hímjének homlokgödre keskeny, de eléggé mély, éppen hogy csak túlér a szemek alsó szegélyén, felső ívének csúcsa egyenesen lemetszett. Félfedőjének () clavusa és coriuma rovátkolt, a világos harántsávok a clavus tövén szabályosak, egyenesek, másutt megszakítottak, coriumán kissé hullámosak; coriumán az analis szöglet mellett 1 rövidebb, a costalis szegély mentén 1 hosszabb, nem határozott, sötét hosszanti sáv ismerhető fel. Membránja sima, fényes, szabálytalan sárga vonaldarabkák díszítik . Strigilje () ovális, 4-6 fésűs lemezkesorból áll. 6-6,5 mm.

    • Délkelet-Európa kivételével egész Európában előfordul. Faunaterületünkről eddig csak az erdélyi Szentgotthárdról ismeretes. Elsősorban vízinövényzetben gazdag álló- és lassan folyó vizekben akadhatunk rá.


      [      fossarum LEACH]
      Megjegyzés: Él Magyarországon. Első megjelenéséről lásd: Bakonyi Gábor (1990): Sigara fossarum, hazánk faunájában új vízipoloska a Szigetközből (Heteroptera) – Folia entomologica hungarica 51: 163.
    • Nagyobb fajok: 7-9 mm. Előhátukon 8-9 sárga harántsáv húzódik. A hímek palájának oldaltövisei 2, egymástól elkülönült sorban rendeződnek el ().
    • Előtorának oldalsó szögletei hegyesek (); középső lábának karmai a lábfejíz 1/4-ével hosszabbak, s csúcsi 2/3-a hosszan szőrös. Keskenyebb. Barna, feje és lábai sárgák. Hímjének homlokgödre határozott, de sekély, csak a szemek alsó szögletéig ér, ott lemetszett. Előháta, clavusa és coriurna rovátkolt, az előbbin 8-9 sárga harántsáv húzódik. Félfedőjének rajzolata egyezik az előző fajéval azzal a különbséggel, hogy a membran világos vonaldarabkái nagyon elmosódottak. Hímjének palája () nagy, majdnem háromszög alakú, 2 különálló oldaltövis-sora van: az egyik jóval hosszabb, a pala alsó szegélyének tövétől majdnem egyenes vonalban, de ferdén a felső szegély közepe felé tart, de annak elérése előtt hirtelen megszűnik; a másik sor, amely kb. négyszer rövidebb, a külső szegély középső részén van; az előbbi 25-31, az utóbbi 6-7 oldaltövisből áll. Strigilje () kicsiny, háromszögbe hajló ovális alakú, 3 fésűs lemezkesorból áll. 7 - 8 mm.

    • Az egész palearktikumban elterjedt. Magyarországon is közönséges, gyakori faj, de magashegységi vizeinkből még nem került elő. A legkülönbözőbb típusú vizekben gyűjthetjük.


      Falléni FIEB. akt.:       falleni - szerk.
    • Előhátának oldalsó szögletei lekerekitettek; középső lábának karmai legfeljebb 1/8 -dal hosszabbak, mint lábfejíze, s középső lába combjának csúcsi 2/3-ában csak néhány hosszabb szőr ered. Zömökebb. Barna, feje és lábai sárgák. Hímjének homlokgödre sekély, de határozott, egy kicsit a szemek alsó szegélye fölé nyúlik, s ott ívben lekerekített. Előháta, clavusa és coriurna rovátkolt. Előhátán () legtöbbször 9 sárga, részben elágazó és egymással összeköttetésbe lépő harántsáv húzódik végig. Félfedője () clavusának és coriumának világos harántcsíkjai nem mindig szabályosak, gyakran elágaznak, darabokra szakadozottak. Hímjének palája félovális alakú, azaz külső szegélye ívszerűen domború, alsó szegélye majdnem egyenes, 2 közel egyenlő hosszú oldaltövis-sora közül az egyik egyenes és majdnem párhuzamos az alsó szegély tövi harmadával, a másik hajlott, a külső szegély mentén annak első harmadában húzódik; tövi sorában általában 18, csúcsi sorában 14 oldaltövis van. Strigilje () kerekbe hajló, 5-7, részben darabokra szakadozott fésűs lemezkesorból áll. 8-9 mm.

    • Egész Európában elterjedt, Magyarországtól északra és nyugatra igen gyakori, nálunk azonban eddig mindössze két biztos lelőhelye van: Kővágóörs és Kőszeg. Olyan nádas, sásos tavakban él, ahol sok szerves anyag halmozódik fel.


      distincta FIEB.
    • Felülről nézve hátulsó combjuk háti felületén, hátulsó szegélyükhöz közelebb, egy sorban csak 2-5 tüske van. Középső lábuk karmai olyan hosszúak, vagy legtöbbször hosszabbak, mint lábfejízük (2. alnem: Sigara s. str.).
    • Előhátán () sárga hosszanti középsáv húzódik végig. Sötétbarna, feje és lábai barnássárgák. Hímjének homlokgödre keskeny, sekély, csak kissé nyomul be a szemek alsó szögletén túl, felső íve nem éles. Előháta, clavusa és coriuma finoman, de határozottan rovátkolt, membránja sima. Előháta kétszer olyan széles, mint amilyen
      hosszú, oldalszögletei lekerekítettek, s rajta 5-6 nem teljes harántsáv fut. Félfedője (      ) clavusának sárga harántcsíkjai élesek, teljesek, egyenesek, a coriumé részben átfutok, részben megszakítottak, kissé hullámosak, a membráné zegzugos lefutásúak. A hím palájának alakja és 2 különálló oldaltövis-sorának lefutása olyan, mint a C. striata L.-é (S. striata - szerk.), tövi sorában 11-15, csúcsi sorában 17-19 oldaltövis sorakozik. Strigilje kicsiny, harántovális, 4 egységes fésűs lemezkesorból áll. 4,5-5 mm.

    • Észak-, Északnyugat- és Közép-Európából ismeretes. Hazánkból eddig még nem került elő. Legtöbbször lassan folyó vizekből gyűjtötték.


      [Hellensi C. SAHLB.] akt.:       hellensii
      Megjegyzés: Él Magyarországon. Hazai megjelenéséről lásd: Kiss Béla, Vida N., Juhász Péter, Müller Zoltán (2009) - First Hungarian occurrence of Sigara (Microsigara) hellensii (C. R. Sahlberg, 1819) (Heteroptera: Corixidae) - Folia entomologica hungarica 70: 63-65.
    • Előhátukon nem húzódik sárga hosszanti középsáv.
    • Hátulsó lábának 2. lábfejíze teljesen vagy majdnem teljesen sötétbarna, illetve feketésbarna (); hímjének homlokgödre () igen határozott, mélyen benyúlik a szemek közé, élesen ívelt szegélyben végződik, harántléc nem osztja ketté. Sötétebb vagy világosabb barna, feje, lábai és nőstényének hasoldala sárga. Előhátá­nak és félfedőjének színe aszerint változik, hogy világos, legtöbbször sárga harántsávjai mennyire szélesek, illetve keskenyek. Az előbbi esetben - s ez a gyakoribb - a világos szín uralkodik a sötét alapszín fölött. Coriumán a sötét példányokon 2-3, a világosakon 1-2 sötét hosszanti sáv ismerhető fel; a belső szegély mentén húzódó a legkifejezettebb és mindig felismerhető, vevésbé kifejezett a costalis szegély menti, legkevésbé tűnik szembe a kettő között levő. Erősen rovátkolt előhátán () legtöbbször 8, többnyire szabályos lefutású világos harántsáv húzódik, amelyek szélesebbek, mint sötét közeik. Az előhát oldalszögletei lekerekítettek, s középső hosszanti tarajának elülső része jól felismerhető. Félfedőjén () a rajzolat szabálytalan (innen a faj régi neve), összefüggő harántsávjai nincsenek; teljesen sima, legföljebb igen finoman pontozott, fényes. Hímjének palája () keskeny, egy sorban 27-33 oldaltövise van. Strigilje () nagyon kicsiny, háromszögbe hajló ovális, 3 egységes fésűs lemezkesorból áll. 5-6 mm.

    • Az egész palearktikus régióban elterjedt. Magyarországon is mindenütt található, a leggyakoribb búvárpoloska-fajunk. A legkülönbözobb típusú álló- és lassan folyó vizekben, szikesekben otthonos. Elsősorban jól átvilágított, sekély vizekben fordul elő (= hieroglyphica DUF.) - közönséges búvárpoloska


      lateralis LEACH
    • Hátulsó lábaik 2. lábfejíze világos, sohasem sötétbarna vagy barnásfekete.
    • Előhátuk és félfedőjük teljesen sima, legföljebb előhátukon igen finom rovátkoltság nyomai ismerhetők fel; előhátuk elülső felében a középső hosszanti taraj jól kivehető (). A hímek homlokgödrét harántléc kettéosztja (). Csaknem kizárólag féligsós, szikes (?) vizekben élő fajok.
    • Nagyobb faj: 6-6,5 mm. A hím homlokgödrének () harántléce a szemek alsó szögletének magasságában húzódik; strigilje () nagyon keskeny, mindössze egyetlen fésűs lemezkesorból áll. Sötétbarna, feje és lábai sárgák. Hímjének osztott homlokgödre igen sekély, az alsó rész hosszú, a felső négyszögletesbe hajló. Elő­hátán () 7-9, részben elágazó harántsáv halad végig, félfedőjének () világos harántcsíkjai szabálytalan, zegzugos vonaldarabkákból állnak, a coriumon 2 sötét hosszanti vonal húzódik végig, analis szöglete sötétbarna. Hímjének palája () sarló alakú, 1 sorban mintegy 30 oldaltövise van. A középső láb lábfejízének vége sötétbarna, karmai hosszabbak, mint a lábfejíz. 6-6,5 mm.

    • Atlanto-nyugat-mediterrán faj. Magyarországról eddig még nem ismeretes, de az 1961-ben leírt pontica JACZ. alfaj előkerülése szikes vizeinkből várható. Elsősorban a tengerpartok közelében levő félig sós tócsákban gyűjthető, de a szárazföld belsejében is található sós, szikes (?) vizekben (= lugubris FIEB.)


      [      stagnalis LEACH]
      Megjegyzés: A Palearktikus Katalógusban Magyarországra kérdőjeles.
    • Kisebb faj: 5 mm. A hím homlokgödrének () barántléce a szemek alsó szögletének magassága fölött, a szemek között húzódik; strigilje () 3 egységes fésűs lemezkcsorból áll. Sötétbarna,
      feje és lábai világossárgák. Hímjének osztott homlokgödre közül az alsó rész mély, a felső sekély, majdnem kerek, s felső íve nagyon elmosódott. Előhátán legtöbbször 8 világos harántsáv húzódik. Félfedőjének rajzolata majdnem olyan, mint az előző fajé ([      stagnalis] - szerk.), csak nem olyan határozott, s hosszanti sötét sávjai nem élesek. A hím palájának () tövi fele majdnem párhuzamos szegélyű, felső szegélye később széles ívben éri el az alsó szegélyt, egyetlen, középen kissé hajlott oldaltövis-sorában mintegy 42 tövis foglal helyet. Középső lábán a lábfejíz csúcsa sötétbarna, karmai olyan hosszúak, mint a lábfejíz. 5 mm.

    • Atlanto-pontomediterrán faj, az Atlanti-óceán, a Földközi-tenger és a Káspi-tenger partvidékének lakója. Faunaterületünkről eddig még nem került elő. Túlnyomórészt sós és féligsós vizekből ismeretes.


      [      selecta FIEB.]
    • Előhátuk és félfedőjük egy része mindig többé-kevésbé erősen rovátkolt. Hímjeik homlokgödrét harántléc nem osztja ketté.
    • Nagyobb faj: 7,5-8 mm. Előhátán () legtöbbször 6, ritkán 7 világos harántsáv húzódik, amelyek itt-ott villásan elágaznak. Sötétbarna, feje, lábai és egész hasoldala halványsárga. Hímjének homlokgödre hosszú, keskeny, sekély, mélyen benyomul a szemek közé. Előháta erősebben, clavusa gyengébben rovátkolt, coriumának töve igen finoman vonalkázott, többi része, éppen úgy, mint membranja teljesen sima; az utóbbi még csillogó is. Clavusának tövi sávjai szabályosak, befelé határozottan kiszélesednek, többi részén zegzugosak, gyakran megszakítottak. Coriumának szabálytalan, meg-megszakadt, csipkés vagy hullámos lefutású harántsávjain 2 sötét hosszanti csík halad végig (). Hímjének palája () széles sarló alakú, oldaltövisei 2 sorban rendeződtek, a tövi sorban 11-18, a csúcsiban 18-22 tövis van. Középső lábának karmai olyan hosszúak, mint a lábfej, vagy csak egészen jelentéktelenül rövidebbek. Strigilje () nagy, megnyúlt ellipszis alakú, 6-10, részben - különösen a külső felében - részekre darabolódott fésűs lemezkesorból áll. 7,5-8 mm.

    • Az egész palearktikus régióban elterjedt. Magyarországon is mindenütt megtalálható, gyakori. Igen különböző típusú állóvizekben él.


      striata L.
    • Kisebb fajok : 5,5-7 mm. Előhátukon 7-10 világos, legtöbbször sárga harántsáv húzódik.
    • Coriumán () jól kifejezett, szembetűnő sötét hosszanti sáv nem húzódik, legföljebb analis szögleténél ismerhető fel ilyennek a nyoma. Előhátának () oldalszögletei szélesen lekerekítettek, coriuma finoman, de határozottan rovátkolt. Hímjének kicsiny, sekély homlokgödrét () felül vékony harántléc zárja le. A hím palája () széles, de rövid sarló alakú, csúcsi harmadában a legszélesebb, mintegy 25 oldaltövise 1 sorban helyezkedik el, a csúcsi tövisek legalább kétszer olyan hosszúak, mint a többiek. Színe változó, világos- vagy sötétbarna aszerint, hogy előhátán () és félfedőjén () a világos rajzolati elemek milyen fejlettek; feje és lábai sárgák. Élesen rovátkolt előhátán 7 - 8 világos, részben elágazó harántsáv húzódik, amelyek a sötét példányokon olyan szélesek, mint a köztük levő sötét alapszín, a világosabb példányokon ezeknél kétszer szélesebbek. Clavusa határozottan, coriurna finoman vonalkázott, membranja sima, fényes. Clavusának, valamint coriurna tövi felének harántsávjai egyenesek, végigfutók, ritkán ágaznak el, a corium csúcsi felén és a membranon elágazók, zegzugosak. Középső lábának karmai hosszabbak, mint a lábfejíz. Strigilje () kerekbe hajló, 4-6 fésűs lemezkesorból áll. 5,5-6,5 mm.

    • Egész Európában előfordul. Magyarországon az Alföld kivételével több helyről ismeretes. Elsősorban természetes és mesterséges állóvizekben, vizes árkokban él (= Fabricii FIEB.)


      nigrolineata FIEB.
    • Coriumukon (, ) 2 vagy 3 jól kifejezett, szembetűnő sötét hosszanti sáv húzódik. Ha ezek a sávok nem olyan szembetűnőek (), akkor az előtor oldalszögletei élesen csúcsosak (), s a corium sima, nem rovátkolt (assimilis FIEB.).
    • Előhátán () 9-10 világos, legtöbbször elágazó és egymással kapcsolatba lépő harántsáv húzódik, oldalszögletei éles csúcsúak. Sötétbarna, feje, lábai és hasoldala sárga, kivéve a tövi haslemezek közepét, amelyek sötétek. Felülről nézve fejének homlokíve, különösen a hímeké, erőteljesen kidomborodik, homlokgödre () széles, határozott, és mélyen benyomul a szemek közé. Előháta erősebben, félfedőjének () clavusa finoman rovátkolt, coriuma és membranja sima, az előbbi zsírfényű, az utóbbi csillogóan fényes. Különösen coriumának és memhranjának világos rajzolata zegzugos, hullámos, csipkés vonaldarabkákból áll, ami eléggé egységes rajzolatot és így jellemző külsőt ad; sötét hosszanti sávnak legföljebb csak a nyoma ismerhető fel az analis szöglet mentén. A hím palájának () tövi sorában 18-22, a csúcsi sorában 20-26 oldaltövis helyezkedik el. Strigilje () nagy, ovális, 5-7 fésűs lemezkesorból áll, amelyek közül néha a 2 külső részekre darabolódott. 7 mm.

    • Pontomediterrán faj, nyugat felé hazánkon keresztül Ausztriáig és Olaszországig terjedt el. Magyarországon eddig csak Szegedről, Kővágóörsről, Tihanyból és Simontornyáról került elő. Úgy látszik, elsősorban a sós és szikes vizekben él (= Fussi FIEB.)


      assimilis FIEB.
    • Előhátukon 7-8 világos, legtöbbször szabályos, ritkán elágazó harántsáv húzódik, az oldalszögletek mindig lekerekítettek.
    • Coriumának () világos harántsávjain 2 sötét hosszanti sáv húzódik keresztül, éspedig az egyik az analis szöglet mentén, a másik a costalis szegéllyel párhuzamosan. Néha a kettő között egy harmadiknak a nyomai is felismerhetők, s ebben az esetben nőstényét a következő faj (semistriata - szerk.) nőstényétől nehéz megkülönböztetni. Barna, feje, lábai és hasoldala sárga, de a potroh haslemezeinek közepe sötét. Hímjének homlokgödre () mély, a szemek között messze benyúlik. Előháta és clavusa élesen rovátkolt, coriumának rovátkoltsága igen finom, membránja sima. Előhátán () 7-8 világos, legtöbbször egységes, ritkán elágazó harántsáv húzódik, amelyek gyakran szélesebbek, mint a köztük levő sötét alapszín. Clavusán () a világos harántsávok szabályosak, egyenesek, belül szélesebbek, csak kivételesen ágaznak el, a coriumé kevésbé szabályosak; a membránt zegzugos világos foltok díszítik, ezek a szegélyen sugarasan rendeződnek el. A hím palájának () felső szegélye széles ívben hajlott, tövi sorában 17-24, csúcsi sorában 13-16 oldaltövis sorakozik. Strigilje () ovális alakú, 6-7 fésűs lemezkesorból áll. 6- 6,5 mm.

    • Egész Európában elterjedt. Szórványosan hazánk egész területéről ismeretes, tömegesen még sehol sem gyűjtötték. Szerves törmelékben gazdag állóvizek a legfőbb élőhelye.


      limitata FIEB.
    • Coriumának () világos harántsávjain 3 sötét hosszanti csík húzódik keresztül, éspedig egy az analis szöglet mentén, egy a costalis szegéllyel párhuzamosan, és egy a kettő között. Egyébként színe, előhátának és félfedőjének rovátkoltsága, rajzolata egyezik az előző fajéval (limitata - szerk.). Hímjének homlokgödre () mély, keskenyebb, mint az előző fajé. A hím palájának () felső szegélye erősen domború, tövi sorában általában 22, csúcsi sorában mindössze 6-7 oldaltövis foglal helyet. Strigilje () 5-6 fésűs lemezkesorból áll. 5,5-6,5 mm.

    • Délkelet-Európát kivéve egész Európában megtalálható. Hazánkban ritka, tőlünk nyugatra és északra gyakoribb. Magyarországon eddig Pomázon, Sátoraljaújhelyen és Tokajon gyűjtötték. Elsősorban növényi törmelékben gazdag állóvizekben fordul elő; az egyetlen búvárpoloska-faj, amely a víz vashidroxiddal való szennyezettségét is elviseli.


      semistriata FIEB.