• A perem lemezszerűen kiszélesedik, jól láthatóan csipkés, többé-kevésbé ferdén áll (). Ha a perem egysoros, a hátoldalon ritkásan álló szőrök vannak; a szegélymező 1-2-soros.
    • A peremet és a félfedőt hosszú, a szem átmérőjénél hosszabb felálló szőrözet borítja () (1. alnem: Lasiotropis STAL, 1874).
    • A perem 1-soros. Sárgásszürke, tojásdad állat. A hátoldalon inkább csak a nagy ereken, tarajokon, peremeken vannak hosszú, egyenes, ritkásan álló szőrök. Az erezet sötétbarna, néhol fekete. A szegélymező szabálytalanul 1-2-soros. 2,6-2,9 mm.

    • Dél-európai és elő-ázsiai faj, a Kárpát-medence déli részén már előkerült. Nálunk is élő ismert tápnövénye a szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides). Rajzási ideje nem ismert.


      Megjegyzés: hazai előfordulásáról lásd: Attila Torma & Dávid Rédei (2012): Additions and corrections to the checklist of true bugs of Hungary (Hemiptera: Heteroptera)

      [ragusana (FIEBER, 1861)] akt.:       ragusana
    • A perem 2-3-soros.
    • A perem külső széle egyenletesen ívelt (). Enyhén nyújtott tojásdad alakú, a testfelszínt világos szőrök borítják. Feje fekete, a tövisek barnák. A csáp vöröses, szőrös, a 4. íz fekete. A félfedők erezete sötétbarna. A szegélymező szabálytalanul 3-soros, esetleg egy-egy 4. sorbéli szem lehetséges. 3,5-4 mm.

    • Egész Európában elterjedt, nálunk is mindenfelé előfordul. Polifág, tápnövényeinek tőlevélrózsájában él. Imágóit áprilistól szeptemberig fogták. - szőrösszegélyű csipkéspoloska


      reticulata HERRICH-SCHAFFER, 1835
    • A perem külső szegélye elöl homorúan ívelt (). Sötétbarna, tojásdad, egész testét sűrű szőrzet borítja. Feje fekete, csápjai vörösesbarnák. Félfedőin elszórtan sötét foltok vannak, a szegélymező elöl 2-, hátul 3-4-soros.

    • Dél-európai faj, a Kárpát-medencében eddig egyetlen helyről került elő (Plavisevicza), hazánkban nem találták. Eletmódja nem ismert.


      [      ciliaris (PUTON, 1879)]
    • A perem és a félfedő kopasz, vagy ha nem, a szőrök a szem átmérőjénél rövidebbek (mint ) (2. alnem: Tingis s. str.).
    • A perem külső szegélye erősen beöblösödik, a hátoldal kopasz (). Megnyúlt tojásdad, a világosbarnától a sötétbarnáig változó színű állat. Feje fekete, a tövisek sárgák. A csápok 1. íze barna, a többi sárgásbarna, a 4. csúcsa fekete. Az előhát sárgásbarna, elülső része fekete. A félfedő sík, a cubitus ívelten fut hátra. A félfedő egyes erei sötétebbek lehetnek. A szegélymező 3-4-soros, a hálószemek kerekdedek, kicsik. 3-3,4 mm.

    • Főként a Földközi-tenger mellékén terjedt el, de hazánkban is mindenfelé gyakori. Réteken, legelőkön, gyomtársulásokban gyakori. Tápnövényei a tüskés ördögbocskor (Caucalis lappula), a murok (Daucus carota), a hasznos tisztesfű (Stachys recta) és a parlagi tüskemag (Torilis arvensis). Kifejletten telel át, márciustól szeptemberig rajzik, erősebben május és június hónapokban - nyakas csipkéspoloska.


      auriculata (COSTA, 1843)
    • A perem külső szegélye egyenletesen ívelt. Ha nagyon enyhén beöblösödik, a hátoldalon rövid, sűrű, világos szőrözet van.
    • A perem 4-, a szegélymező 5-soros.
    • A perem előreáll, elülső szegélye tompaszögben megtörik. Szürkésbarna, nyújtott tojásdad állat, hátoldalát finom világos szőrzet borítja. A csáp sárgásbarna, 1. és 4. íze fekete. A perem elöl 4-5-, hátul 2-3-soros. Előháta barnássárga. A félfedők felülete többé-kevésbé sík, az erezet néhol sötétbarna. A cubitus az előhát nyúlványának tövénél enyhén megtörik. A hártya néha barna, erezete világosabb. 3,5-3,8 mm.

    • Közép-európai faj, nálunk a Dunántúl több helyéről, valamint Kalocsáról került elő. Tápnövényei a bogáncs (Carduus), a mezei aszat (Cirsium arvense), a mocsári aszat (C. palustre) és az ökörfarkkóró (Verbascum). Gyakran a virágzatra is kimászik. Kifejletten telel át, az imágókat májustól augusztusig gyűjtötték.


      ampliata (HERRICH-SCHAFFER, 1839)
    • A perem nem áll előre, elülső szegélye lekerekített. Az előző fajhoz (ampliata - szerk.) nagyon hasonló. A perem 4-soros. 4 mm.

    • Eddig még csak Ausztriában és Csehszlovákiában találták, de előfordulása nálunk is lehetséges. Életmódja nem ismert.


      [similis (DOUGLAS & SCOTT, 1869)] akt.:       ampliata - szerk.
    • A perem és a szegélymező 2-3-soros, kivételesen 1-1 negyedik sorbéli szem lehetséges.
    • A perem és a szegélymező 3-soros. Nyújtott tojásdad, barnásszürke (). Hátoldalán finom sárgásfehér, nagyon ritkás szőrzet van. A csáp 3. íze sárga, a többi barnásfekete. A tövisek barnák. A félfedők laposak, a cubitus az előhát nyúlványának végénél enyhén megtörik. Az erezet néhol sötétbarna vagy fekete, a középmezőn széles sötétbarna harántsáv húzódik. A cubitus és radiusmedia találkozásánál sötét folt van. 3-3,4 mm.

    • Euroszibériai faj. Hazánkban elsősorban Budapest környékéről került elő. Parlagokon, legelőkön, szántókon, gyomtársulásokban gyűjtötték. Tápnövényei az útszéli bogáncs (Carduus acanthoides), a fodros bogáncs (C. crispus), a mocsári aszat (Cirsium palustre), a lándzsás aszat (C. vulgare), az orvosi pemetefű (Marrubium vulgare) és az erdeifenyő (Pinus silvestris) (?). Kifejletten, az avarszintben telel át. Imágóit márciustól augusztusig fogták - bogáncs-csipkéspoloska


      cardui (LINNÉ, 1758)
    • A perem és a szegélymező 2-soros, esetleg 1-1 harmadik sorbéli szem lehetséges.
    • A perem és a szegélymező szegélyét, valamint a 3. csápizt a 3. csápiz vastagságával kb. egyező hosszúságú, erősen görbült szőrök sűrűn boritják (). Félfedőjén néha olyan sűrűn állnak a végükön visszagörbülő szőrök, hogy a csipkézet alig vehető ki. Feje barna, a tövisek világosabbak. A csáp rövid, sűrűn szőrös. A szőrzet az 1. és 2. ízen rövid, a 4. ízen egyenes. A csápízek világosbarnák. Az előhát és a félfedők erei egyszínű sárgásbarnák, vagy rajtuk sötétbarna foltok lehetnek, néha csak az erezet sötét. A peremek tövén a szőrzet nagyon sűrű. 2,4-2,8 mm.

    • Dél-európai, inkább hegyvidéki faj. Hazánkban elszórtan sokfelé gyűjtötték. Sziklás és száraz lejtőkön, legelőkön, gyomtársulásokban található. Tápnövényei a fehér üröm (Artemisia absynthium), a mezei üröm (A. campestris) és a fekete üröm (A. vulgaris). Kifejletten, az avarszintben telel át. Imágóit májustól szeptemberig gyűjtötték.


      crispata (HERRICH-SCHAFFER, 1838)
    • A perem és a szegélymező szegélye csupasz, esetleg ritkásan álló rövid szőrök vannak rajta.
    • A csápok és a lábak sötétbarnák, illetve feketék, a csáp 3. íze másfélszer olyan hosszú, mint a 4. íz, az állat hátoldala sűrűn szőrözött.A szegélymező haránterein a szegélymező hosszában kb. egyenletesen elszórva sötét foltok vannak. Szürkésbarna színű, nyújtott tojásdad alakú. Csápjai rövidek. Feje fekete, a tövisek barnák. A félfedők laposak, a cubitus az előhát nyúlványának végénél tompaszögben megtörik vagy ívelt. A félfedőkön nincs feltűnő mintázat. A szegélymező keskeny, a középmező 7-8-soros. 2,4-2,8 mm.

    • Dél-európai faj, Budapest környékén több példányát fogták. Ismert hazai tápnövénye a Rajna-vidéki imola (Centaurea rhenana). Imágóit áprilistól szeptemberig gyűjtötték - búzavirág-csipkéspoloska


      grisea GERMAR, 1885
    • A csápok és a lábak barnák vagy sárgák, a csáp 3. íze kétszer olyan hosszú, mint a 4. íz. Az állat hátoldala ritkásabban szőrös, a szegélymező 1. harmadából hátrafelé-befelé sötét sáv indul. Feje fekete, a tövisek világosbarnák. A peremen és a tarajok mentén sötétbarna foltok lehetnek. A félfedők laposak, a cubitus az előhát nyúlványának végén erősen ívelt. A félfedőn sötét foltokból álló mintázat van, a hártya sötétebb barna, széles. A cubitus és a radiusmedia találkozásánál sötétbarna folt van. A szegélymező szélesebb, 2-, esetleg helyenként 3-soros, a középmező 7-8-soros. 2,9-3,3 mm.

    • Egész Európában elterjedt. Hazánkban csak Köszegről és Sátoraljaújhelyről került elő. Ismert hazai tápnövénye a déli berkenye (Sorbus aria ssp. cretica). Eletmódja nem ismert.


      angustata (HERRICH-SCHAFFER, 1838)
    • A perem keskeny, rendszerint nem csipkés, néha felfelé hajlik, a hátoldalra. Ha a perem csipkés, akkor 1-soros, többé-kevésbé függőlegesen áll, s a hátoldalon a végükön visszahajló szőrök vannak (mint a ) (3. alnem: Tropidochila FIEBER, 1844).
    • A hátoldalon és a csápokon a szemek átmérőjénél hosszabb, felálló, a végükön visszahajló szőrök vannak ().*
      * A következő két fajt egyes szerzők a Neolasiotropis WAGNER, 1961 alnembe sorolják.
    • A szegélymező elöl 2-, hátul 3-soros, a szőrözet a szegélymező szélességénél rövidebb (). Sárgás vagy barnásszürke, tojásdad alakú poloska. Feje fekete, rajta 5, visszahajló szőrökkel borított világos tövis van. A csáp barna, a 4. íz megnyúlt, sötétebb. A nyakhólyag elülső széle enyhén homorú, a perem függőleges, 1 jól kivehető szemsor alkotja. A félfedők erezete szabálytalanul sötétbarna. A cubitus az előhát nyúlványának végén erősen ívelten hajlik meg. 3,2-3,6 mm.

    • Dél- és Közép-Európában honos faj, nálunk elszórtan többfelé megtalálták. Parlagokon, ligetekben, vágásokban, gyomtársulásokban található. Tápnövényei a peszterce (Ballota nigra), a tarka kenderkefű (Galeopsis tetrahit), a szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca), a komló (Humulus), az aggófű (Senecio) és az erdei tisztesfű (Stachys silvatica). Kifejletten telel át, imágóit márciustól júliusig, leggyakrabban májusban fogták - szőrös csipkéspoloska


      pilosa HUMMEL, 1825
    • A szegélymező végig 1-soros, a szőrözet a szegélymező szélességénél hosszabb. Alakja és színezete az előző fajéhoz (pilosa - szerk.) hasonló, de kisebb. A nyakhólyag elülső szegélye egyenes. 2,9-3,2 mm.

    • Mediterrán faj, egyetlen hazai példányát Sárszentmihályon fogták. Bogáncson (Carduus) és orvosi pemetefűn (Marrubium vulgare) él. Röpülési ideje nem ismert (= kiesenwetteri MULSANT & REY, 1852)


      marrubii VALLOT, 1829
    • A hátoldalon és a csápokon legföljebb rövid sörték vannak ().
    • A középmezőt belülről határoló cubitus ívelten fut hátra. Karcsú, barna színű. Feje és a 4. csápíz fekete, a csáp többi íze és a tövisek barnák. A 3. csápíz vége megvastagodik. A perem keskeny, 1 egészen apró szemekből álló sor alkotja. A nyakhólyag elülső széle egyenes, a tarajok alacsonyak. A szegélymező 1-soros. Hátoldala legfeljebb ritkásan sörtézett, a félfedők erei helyenként sötétbarnák. Rövid és teljes szárnyú alakja ismert, ez utóbbi ritkább. 3-3,5 mm.

    • Közép-és dél-európai faj, hazánkban mindenfelé elterjedt. Réteken, bokorerdőkben él. Tápnövényei a tarlóvirág (Stachys annua), a hasznos tisztesfű (S. recta) és a sarlós gamandor (Teucrium chamaedris). Imágóit májustól szeptemberig fogták - homoki csipkéspoloska


      maculata (HERRICH-SCHAFFER, 1838)
    • A cubitus az előhát nyúlványának végén tompaszögben megtörik.
    • A peremen és tarajokon ritkásan álló sörték vannak, a félfedők erei és a mezők úgyszólván kopaszok. Szürkésbarna, nyújtott tojásdad. Feje fekete, a tövisek sárgásbarnák, mint a csápok is. A fejen finom fehér szőrzet, a csápok első három ízén rövid görbült szőrök vannak. A 3. íz vége megvastagszik. A peremet 1 sor apró hálószem alkotja, a tarajok alacsonyak. A szegélymező 1-, az oldalmező elöl 3-, hátul 1-2-soros. A csipkézet néhol sötétbarna. 3,3-3,6 mm.

    • Délkelet-európai faj, nálunk mindenfelé elterjedt, csak teljes szárnyú példányait találták. Tápnövényei a közönséges jegenyefenyő (Abies alba), a közönséges boróka (Juniperus communis) és a nyár (Populus), de fészkesvirágzatú növényeken is fogták. Kifejletten telel át. Imágóit áprilistól szeptemberig találjuk - közönséges csipkéspoloska


      geniculata (FIEBER, 1844)
    • A perem és a taraj erei nagyjából olyanok, mint az előző fajon (geniculata - szerk.), a félfedő erei sűrűn sörtézettek. Az előző fajhoz igen hasonló, valamivel kisebb. Lábain is sűrű sörtézet van. 3,1-3,3 mm.

    • Dél- és Kelet-Európában elterjedt faj, Budakeszi eddig a legészakibb pont ahonnan előkerült. Szegeden is gyűjtötték. Eletmódja ismeretlen, néhány esetben ínfűn (Ajuga) fogták.


      caucasica (JAKOVLEV, 1880)