• A szipóka rövid, nem éri el a fej hátulsó szegélyét. Az előhát széle egyenes (), csak 2 taraj van rajta. Barna, sötét foltokkal. Szemei erősen kiállnak, a csápdudor hegyes, rajta fogacska van. A csápízek hengeresek, kb. egyforma vastagok, a 3. íz valamivel hosszabb, mint a 2. A hím keskenyszárnyú, a nőstény rövid szárnyú. A potroh tojásdad, a connexivumok sarkai enyhén lekerekítettek. A 8. paratergiten nagy fog van. Lábai egyszínű barnák. 6-8 mm.

    • Jugoszláviából írták le, előfordulása nálunk is lehetséges. Életmódja ismeretlen.


      [discedens HORVÁTH, 1911] akt.: [      Quilnus discedens] - szerk.
      Megjegyzés: A füzetben az       Aradus genus alatt szerepel, jelenleg a Quilnus genus alá tartozik. - szerk.
    • A szipóka hosszabb, a fej hátulsó szegélyén mindig túlnyúlik. Előhátának oldala ritkán egyenes, 4 taraja van, vagy egy sem látható.
    • A pajzsocska hegyes, széle felhajlik, oldala egyenes (). A félfedők elülső egyharmada szélesebb, majd hirtelen elkeskenyednek (), a kiszélesedésnél világosak. A hímek 9. tergitje egyszerű lemez ().
    • Az előhát peremének elülső csücske annak szegélyére is kiterjedő jellegzetes folton világos (). Potroha világos vörösesbarna. A 8. paratergiteken feltűnő hegyes fog van. A csáp 2. íze a leghosszabb, a vége felé megvastagszik, a 3. íz a legvastagabb. A csápdudor hegyes, rajta fogacska nincs, a szem előtti dudor tompa. Az előhát hátul feldomborodik, pereme ferdén felálló; az elöl homorú szélű perem szegélyén szabálytalanul elszórt fogacskák lehetnek. A szélső tarajok csaknem párhuzamosak, a középsők hátul széttartók. A pajzsocska végén harántredők vannak. Félfedője világos, a corium és a membrán vége sötét, néha fekete. A nőstények szárnya is csaknem befedi az ivarszelvényt, amelyen mindkét ivar esetében világos folt van. A connexivumok széie egyenes, a potroh széle fogazott. Sárga lábain világosbarna gyűrűk vannak. 5-6,5 mm.

    • Egész Európában elterjedt faj, nálunk is gyakori. Lomblevelű fákon él. Imágói áprilistól júliusig repülnek, majd lárváikkal együtt bükk, tölgy, nyír taplógombáin (Fomes) vagy fakéreg alatt találhatók - lapos kéregpoloska


      depressus FABRICIUS, 1794
    • Az előhát peremén világos folt van, amely azonban a perem szegélyére nem terjed ki. Potroha feketésbarna. A 8. paratergiteken tompa elmosódó fogak lehetnek; a hártyán a media erősen ívelt (). Csápja hengeres, a 2. íz előrefelé enyhén vastagodik (); a csápdudor hegyes, rajta oldalt tompa kiszögellés van. A szem előtti dudorok tompák. A perem elöl egyenletesen ívelt, éle néha rücskös. A félfedők töve világos, sötétebb foltokkal, a corium vége és a membrán sötét. A nőstények félfedője a 8. paratergitek tövéig, a hímeké a csúcsáig ér. A nőstények 8. paratergitjén nagy, világos folt van. A connexivumok széle ívelt, a potroh széle enyhén fogazott. Lábaik sárgák, rajtuk barna gyűrűk vannak. 6,8-7,5 mm.

    • Közép- és Dél-Európában honos, nálunk elsősorban Budapest környékének hegy· és dombvidékein találták. Tölgyön és juharon élő gombákból táplálkozik, az imágók április-májusban rajzanak.


      truncatus FIEBER, 1861
    • A pajzsocska vagy a félfedők másmilyenek. A hímek 9. tergitje általában bonyolultabb felépítésű.
    • Az előhát peremén jellegzetes fehér folt van (mint ). A csáp 3. íze a leghosszabb és legvastagabb, kb. kétszer olyan hosszú, mint a 2., a töve fekete, a közepétől sárga (). A csápdudor nyújtott, rajta oldalt fogacska van. A szem előtti dudor hegye világos. Az előhát lapos, a perem széle elöl enyhén beöblösödik. A tarajok laposak, a középsők enyhén, a szélsők erősen széttartók. Pajzsocskája nyújtott, széle enyhén felhajlik, a vége tompa, harmadik negyedében világos. Félfedőjének töve világos, csaknem fehér, itt lekerekítve kiszélesedik. A nőstény félfedője a 8. szelvény tövéig ér, a hímeké a 8. paratergit tövén túlnyúlik. A connexivumok hátulsó külső csücske tompán megtörik. A 8. paratergitek belső széle világos, rajtuk tompa vagy hegyes fog lehet. Lábaik sárgák, a comb és a lábszár közepén széles barna gyűrű van. 6,4-8,5 mm.

    • Dél-európai faj, nálunk nem nagyon ritka, főként hegyvidékeinken fogták, de előkerült az Alföldről is (Ágasegyháza, Kalocsa). Tápláléka a következő gombák közül kerül ki: púpos egyrétűtapló (Trametes gibbosa), lepketapló (Trametes versicolor), borostás réteggomba (Stereum hirsutum), borostás egyrétű tapló (Trametes hirsutum). Az imágók áprilistól július végéig rajzanak - tarka kéregpoloska


      versicolor HERRICH-SCHAFFER, 1835
    • Az előhát peremén levő világos folt nem terjed ki annak szegélyére. A csáp 3. íze nincs kétszer olyan hosszú, mint a 2. íz.
    • Az előhát fejlett pereme durván szabálytalanul fűrészes vagy fogazott (mint ), széle elöl nem öblös, ha igen, csápja vastag (). A fejen a dudorok jól fejlettek, hegyük gyakran fehér. A csápdudoron csaknem mindig van fogacska. Nagy testűek.
    • A fejen levő dudorok hegyesek, hegyük általában fehér. Csápjuk 2. íze hosszabb, mint a 3. és 4. együttvéve (mint ), a 9. tergit a hímeken két, különhöző síkhan fekvő lemezből áll (mint ). Vörösesbarna alapon barnásfekete-sárga foltos állatok.
    • A csápokon és a lábakon nincsenek fehér, tompa fogacskák. A scutellum felülete majdnem sík, egyenletesen rücskös. Színe világos vörösesbarna, ritkán sötét foltokkal. Fején a dudorok hegyesek, a végük fehér. A csáp 2. íze középen enyhén elvékonyodik, hosszabb, mint a fej; a 3. íz hengeres, közepétől előre világossárga, a 4. íznél hosszabb. Az előhát pereme fejlett, széle fogazott, lekerekített. A pajzsocska széle ívelt, a vége tompa, világos. Félfedőjének tövi negyede széles és világos. A hártyán a media rendszerint közelebb ered a cubitushoz, mint a radiushoz. A nőstény félfedője a 8. tergit tövéig ér, a hímé a 8. paratergit tövén túlnyúlik. A connexivumok úgy illeszkednek, hogy a potroh széle egyenletesen ívelt, elülső külső csücsküknél sötét hosszanti folt van. A nőstény ivarszelvénye körben lekerekített, a paratergitek előtt feldomhorodik, a hím paramerjének tövén előreálló szőrös nyúlvány van. Lábain szürkéssárga foltok vannak. 6,5-9,8 mm.

    • Egész Európában, északon és magashegységekben is elterjedt faj. Hazánkban előfordulása valószínű, miután faunaterületünk több pontjáról kimutatták. Nyárfa és fenyőfélék kérge alatt él, imágóit június-augusztusban fogták.


      [      pictus BAERENSPRUNG, 1859]
    • A csápokon és a lábakon apró fehér fogacskák vannak. A pajzsocska közepén általában dudor vagy rücskökhől álló taraj van, széle gyakran tompán megtörik.
    • A félfedőn a media közelebb ered a radiushoz, mint a cubitushoz. A nőstény ivarszelvénye körben lekerekített, lapos, a hím paramerjének vége tárcsaszerűen kiszélesedik. Sárgásbarna, fekete foltos állat, feje nyújtott, a szem mögötti dudor általában nem világos. A csáp 2. íze előrefelé enyhén vastagodik, hosszabb, mint a fej. A 3. íz töve sötét, rövidebb, mint a 4. íz. Az előhát széle lekerekített vagy tompaszögben megtörik, pereme világos (), elülső része erőteljesebben feldomborodik. A pajzsocska szélei középig párhuzamosak, onnan az hirtelen elszűkül. A pajzsocska közepén rövid hoszszanti rücskös taraj van, töve sötétebb, mint a vége. A nőstény félfedője néha a 7. hátlemezt sem éri el, a hímé az ivarszelvényt néha teljesen fedi. A félfedők első negyede szélesebb. A connexivumok hátulsó csücskei enyhén kiállnak, s igy a potroh széle fűrészes. A nőstény a potroha közepétől hátrafelé erőteljesen, egyenletesen keskenyedik. Lábai barnák, foltosak. 8-10 mm.

    • Mediterrán faj, a Dunántúl több pontjáról előkerült (Alcsút, Csákvár, Zirc). Eletmódjáról nem sokat tudunk, a hazai példányokat márciustól júliusig gyűjtötték.


      brenskei REUTER, 1884
    • A félfedőn a media közelebb ered a cubitushoz, mint a radiushoz.
    • A hím ivarnyilásának hátulsó szegélye szőrös (), a nőstény potroha csepp alakú, a 8. paratergitek külső széle hegyesszögű (). A scutellumon hosszanti taraj húzódik. Az előhát pereme leke rekített (). Sárgásbarna, fekete foltos állat. Feje hosszú, rajta a dudorok erősek, hegyesek. 2. csápize a vége felé megvastagszik, a 4. íz valamivel hosszabb, mint a 3. Az előhát elülső, sötétebb része erősen kiemelkedik, a szélső tarajok elöl kiemelkednek, a tarajok hátrafelé széttartók. A pajzsocska szélei közepükig párhuzamosak, majd tompa törés után összetartanak. A félfedő a nőstény 6. potrohszelvényének közepén túlnyúlik, a hímé a 8. paratergiteket általában nem éri el. A connexivumok hátulsó sarkai csak enyhén állnak ki. A hím potroha ovális, 9. tergitjét lásd . Lábai barnák, rajtuk fekete foltok vannak. 6,6-11 mm.

    • Egész Európában elterjedt, nálunk is igen gyakori, főként az Északi középhegységben gyűjtötték, de máshol is előfordul. Tápláléka sokféle lomblevelű fa törzsén megterem, leggyakrabban bükkön, nyíren, fűzön, gyertyánon, ezenkívül nyitvatermőkön is, mint a lucfenyő, a közönséges jegenyefenyő. Eddig két gombafajról mutatták ki, hogy fogyasztja: a bükkfataplóról (Fomes fomentarius) és a szegett taplóról (Fomes marginatus). Imágói hazánkban április közepétül rajzanak, párzásuk május-júniusban történik, június-júliusban egy nemzedékük kifejlődik, s a következő nemzedék telel át - közönséges kéregpoloska


      betulae (LINNÉ, 1758)
    • A hím ivarnyílásának hátulsó szegélye kopasz. A nőstény 8. paratergitjeinek külső szélei tompaszögűek. Az előhát peremének széle tompa- vagy derékszögben megtörik, a pajzsocskán lapos Y vagy V alakú dudor van.
    • A connexivumok szélesebbek, mint amilyen hosszúak, a pajzsocska majdnem sík. Sárgásbarna, fekete foltos állat. Fején a dudorok hegyesek. A csáp 2. íze hengeres, sötét, néha fekete; a 3. íz töve fekete, a többi része sárga, a 4. íz olyan hosszú, mint a 3., fekete. Az előhát közepén sekély harántbarázda van, pereme és hátulsó szegélye világos. A pajzsocska széle ívelt, a hímé szélesebb, mint a nőstényé. A félfedők feketésbarnák, első hatodukban kiszélesednek, a fedő erezete világos. A nőstény félfedője a 7. hátlemez közepéig, a hímeké a 8. tergit fölé nyúlik. A nőstény potroha széles tojásdad, ivarszelvénye rövid (), a hím 9. tergitjén fejlett oldalsó nyúlvány van (). 8,3-9,7 mm.

    • Mediterrán faj, hazánkban csak Pápán fogták. Tölgyön élő gombákat szívogat


      krueperi REUTER, 1884
    • A potrohszelvények connexivumai hosszabbak, mint amilyen szélesek. A pajzsocskán lapos, rendszerint jól kiemelkedő dudor van. Az előző fajhoz (krueperi - szerk.) hasonló, valamivel világosabb, 2. csápíze rövidebb (), pajzsocskájának töve szélesebb, a pajzsocska csaknem háromszögletű. A nőstény potroha tojásdad, hátrafelé enyhén kihegyesedik. A hím 9. tergitje hasonló az előző fajéhoz, a paramer töve fölé lapos kitinlemez nyúlik. 7 ,3-9, 7 mm.

    • Eddig Közép-Európából mutatták ki, a Duna mentén hazánkban is több helyen fogták. Nem ártéri homokos területeken nyárfán található. Eletmódjáról még nemigen tudunk.


      ribauti WAGNER, 1956
    • A csápdudor és a szem előtti és szem mögötti dudorok ritkán hegyesek, hegyük nem fehér, vagy ha igen, a pajzsocska háromszögletű, hegyes. A perem gyakran erősen feláll, 2. csápízük mindig rövidebb, mint a 3. és 4. együttvéve.
    • A perem erősen fejlett, oldala kiszögellő, ferdén feláll, az előhátnál magasabbra emelkedik. Az előhát legszélesebb része a középen mért hosszának fele előtt van (mint ).
    • A pajzsocska széle ívelt, a félfedőn a radius nagyjából egyenes. Nagy, feketésbarna állat. Fején a csápdudor és fogacskája hegyesek, a szem előtti és szem mögötti dudorok tompák. Csápízei hengeresek, a 3. a többinél jóval vastagabb és valamivel rövidebb, mint a 2. íz. Az előhát pereme széles, szegélyén elszórtan fogacskák vannak, a tarajok csaknem párhuzamosak. Félfedői egyszínű barnásfeketék, tövük enyhén kiszélesedik. A nőstény félfedői a 8. tergit közepéig nyúlnak. Potroha széles tojásdad, a connexivumok enyhén homorúak. A nőstény 8. paratergitje ötszögletű, belső világos széle ívelt. Lábai sötétbarnák, a lábszárak végén két világos gyűrű van. 7,5-10 mm.

    • Boreomontán faj, hazánkban eddig csak egyetlen példányát fogták (Kőszeg). A táplálékát adó gombák bükkön és fenyőkön (Pinus, Picea) élnek.


      brevicollis FALLÉN, 1807
    • A pajzsocska széle az első harmadban megtörik, innen kezdve egyenesen elkeskenyedik, közepén hosszanti taraj van. A félfedőn a radius erősen görbült. Vörösesbarna, fekete foltos állat. A fejen a dudorok hegye világos. Csápja hengeres, a 3. íz valamivel vékonyabb és rövidebb, mint a 2. (). Az előhát pereme széles, néha durván, máskor enyhébben fogazott (). A középső tarajok hátrafelé széttartók. Pajzsocskája hosszú, tövén erősen rücskös, s itt a rücskök hosszanti tarajt alkotnak, hátrább a pajzsocskán harántredők vannak. A félfedők töve kiszélesedik, a nőstényé a 8. tergit elülső szegélyéig ér. Potroha nagy, széles tojásdad, a connexivumok enyhén homorúak, hátulsó külső csücskük lekerekített, enyhén kiáll. A nőstény 8. paratergitje háromszögletű, belső széle világos, enyhén ívelt. Lábai barnák, fekete foltokkal. 8-9,8 mm.

    • Egész Európában elterjedt faj, nálunk gyakori, a Magyar-középhegységben, de a Mecsekben is fogták. A táplálékát adó gombák lomblevelű fákon élnek; ezek: a púpos egyrétűtapló (Trametes gibbosa), a szürke egyrétűtapló (T. unicolor) és a lepketapló (T. versicolor). Eddig a következo fák kérge alatt fogták: bükk, gyertyán, tölgy, fűz, körte, galagonya, közönséges jegenyefenyő. Imágói minden évszakban találhatók - fűrészesvállú kéregpoloska.


      crenatus SAY, 1832 akt.:       conspicuus - szerk.
    • A perem oldala ívelt, hátul lekerekített, az előhát legszélesebb része a középen mért hosszának felénél vagy a mögött van (mint ). Pereme nem emelkedik feljebb, mint az előhát felülete.
    • A pajzsocska nyújtott, oldala enyhén ívelt (mint ). A 8. paratergiteken fog vagy legalább kiszögellés van (mint ).
    • Az állat fényes fekete, az előtor peremének széle szabdalt (), elöl kis fülecskéveL A csáp erős, hengeres, 2. íze valamivel hoszszabb, mint a 3. íz (), de rövidebb, mint amilyen széles a pajzsocska. A csápdudor és fogacskája hegyes, a szem előtti és szem mögötti dudorok tompák. Előháta sík, a tarajok hátrafelé széttartók. A pajzsocska töve erősen rücskös. Félfedője egyszínű fényes barnásfekete, töve enyhén kiszélesedik. Potroha ovális, a connexivumok tompa hátulsó külső csücske kiáll, néha sárgásbarna. A 8. paratergitek hosszúak, rajtuk 1-1 fogacska van, amely a paratergitek szabdalt szegélyébe többé-kevésbé beleolvadhat, de akkor is felismerhető. Lábai egyszínű feketésbarnák. 6,8-8,4 mm.

    • Észak-Európában gyakoribb, de Csehszlovákiában, Ausztriában is megfogták, előfordulása nálunk is lehetséges. Közönséges jegenyefenyő és lucfenyő kérge alatt gyűjtötték. Eletmódja ezidáig ismeretlen.


      [      erosus FALLÉN, 1807]
    • Az állat fénytelen barnásfekete, a perem szegélye durván vagy enyhén fogazott (). Csápja hengeres, a 2. íz másfélszer olyan hosszú, mint a 3., és olyan hosszú vagy hosszabb, mint a pajzsocska szélessége. A csápdudor hegyes, rajta a fogacska kicsi, esetenként nem is látható. A szem előtti és szem mögötti dudorok gyakran tompák. Az előhát lapos, a középső tarajok elöl és hátul széttartók, a szélsők majdnem párhuzamosak. A pajzsocska nyújtott (), egész felülete rücskös, hegye gyakran világos. A félfedők töve kiszélesedik, világosabb. A hártya erezete mentén világos csíkok vannak.
      A félfedő a nőstények 8. tergitjét éppen eléri, a hímek potrohát csaknem teljesen befedi. A potroh ovális, a connexivumok hátulsó külső lekerekített sarkai enyhén kiállnak, világosak, akárcsak a pajzsocska hegye és a 8. paratergitek belső széle. Lábai sárgásbarnák. 6,3-9 mm

    • Egész Európában elterjedt faj, faunaterületünkön is több példányát fogták, de Magyarországon eddig egyedül Sopronból került elő. Bükkön, luc- és vörösfenyőn találja meg táplálékát. A kárpát-medencei példányokat május és augusztus között gyűjtötték.


      betulinus FALLÉN, 1829
    • Pajzsocskája szélesebb, széle a hosszának közepe előtt erősen ívelt (). A 8. paratergitek rövidebbek, nincs rajtuk fogacska, a szélük lekerekített. A szem előtti dudorok tompák, a szem mögöttiek néha hegyesek. Csápdudorán a fogacska gyakran nem ismerhető fel. Csápja hengeres, a 2. csápíz a csúcsa felé enyhén megvastagodik, kb. másfélszer olyan hosszú, mint a 3. íz (). Az előhát pereme ívelt, rajta a fogazás néha többé-kevésbé elmosódott (). A tarajok, különösen a középsők nagyon alacsonyak, ezek párhuzamosak, a szélsők hátrafelé széttartók. A pajzsocska felületén tompa kiemelkedés lehet, széle enyhén felhajlik, felülete rücskös. Félfedőjének a töve kiszélesedik, a nőstényé a 7. potrohszelvény közepéig nyúlik, a hímé a 8. tergitet fedi. Potrohuk ovális, a connexivumok hátulsó külső sarkai alig állnak ki. A hátlemezek szélén világos foltok vannak. Lábaik barnák, sötétebb foltokkal. 7-8,1 mm.

    • Egész Európában gyakori, faunaterületünkön is elterjedt, az Alföldön csakúgy, mint a hegyvidékeinken. Tápláléka bükkön, tölgyön, fűzön, lucfenyőn, erdeifenyőn és vörösfenyou terem meg. Eddig ismert egyetlen tápláléka a labirintustapló (Daedelea quercinna). Külföldi adatok szerint március második felétől rajzik, és egész nyáron erdőszéli beteg fákon él, egy nemzedéke nyáron 2-3 hónap alatt kifejlődik. Hazai imágói április - májusból, illetve szeptemberből valók. Megfigyelték, hogy hímje csak akkor párzik a nősténnyel, amikor az szívogat. A párzás 3-8 óra hosszat is eltart. A megtermékenyített nőstény egyesével 20-35 petét rak (= nigellus KIRITSHENKO, 1926) - tölgyfa-kéregpoloska



      Változata:
      - A harmadik csápíz töve, esetleg első fele feketésbarna, csúcsi része világossárga. - Laboratóriumi körülmények közt az alapformával termékenyen párzik, az utódok között 30%-ban található. Eletmódja hasonló, a két változat természetes populációkban is együtt van
      var. annulicornis FABRICIUS, 1803


      corticalis LINNÉ, 1758
    • Az előhát pereme nem fogazott vagy fűrészes, vagy ha igen, akkor csápja nagyon karcsú (), vagy az állat rövidebb 6 mm-nél és csápja vastag. A fejen a dudorok fejlettek lehetnek, de hegyük nem fehér.
    • Az előhát pereme keskeny, rajta a tarajok alig láthatók, vagy ha megvannak, a perem széle fűrészes. Csápjuk rövid és vastag, vagy bunkós (mint ). 6 mm-nél kisebbek.
    • Szipókája a középmellet eléri. Vörösesbarna állat. Csápja hengeres (). A csápdudoron vastag, hegyes fogacska van. Szem előtti és szem mögötti dudorai nincsenek. Előháta változékony alakú, attól függően, hogy szárnya mennyire fejlett. A perem széle néha fűrészes. A tarajok alig emelkednek ki, a középsők párhuzamosak, a szélsők hátrafelé széttartók. A nőstény rendszerint rövid szárnyú, de lehet teljes szárnyú is, a hím keskeny szárnyú (). A pajzsocska enyhén homorú, széle ívelt. A rövidszárnyú nőstények félfedői mintegy egynegyedükkel haladják túl a pajzsocska hosszát, a hártya teljesen hiányzik, a fedő is redukált. A teljes szárnyú nőstények félfedője a 8. paratergitet eléri. Ezek előhátán a perem szegélye elöl öblös. A hímek félfedője a a 8. paratergitekig nyúlik. Potrohuk lapos, ovális, a connexivumok világos hátulsó külső sarkai nem állnak ki. A potrohszelvények tergitjein 2 sorban álló fekete foltok vannak. Lábai vörösesbarnák. 2,4-5 mm.

    • Az egész holarktikumban előfordul, Európában főként az északi országokban gyakori. Hazánkban több helyen előkerült. Az egyetlen Aradus-faj, amelyről kimutatták, hogy nem gombákon él. Feketefenyő, erdeifenyő, lucfenyő, vörösfenyő és boróka hajtásait szívogatja. Erdőkben, telepítésekben hatalmas károkat okozhat, bár kártétele inkább az északi országokban jelentős. Hazánkban csak néhány esetben okozott nagyobb kárt (pl. Sopron, Uzsapuszta). A ritkább állományú erdőkben, erdőszéleken elsősorban a 15-40 éves fákat támadja meg. Szereti a száraz meleget. A 2-3 éves tűleveleket szúrja meg, ezek elsárgulnak, s őszre lehullanak. Ezért kártételének jellemző tünete, hogy a fák belülről kopaszodnak. Zömmel a talajban telelnek át, vagy a talaj közelében a fakéreg repedéseiben, annak elváló részei alatt. Amikor a levegő hőmérséklete októberben 8-10 °C alá süllyed, először a lárvák és nőstények, majd novemberben a hímek is elhagyják a fákat. Kora tavasszal, márciusban vándorolnak vissza a fákra (a teljesszárnyú nőstények sem röpülnek), április-májusban párzanak, a nőstények a petéket április végétől júniusig rakják. 1-1 nőstény 15-30 petét rak. Petéik piszkossárgák, majd megbarnulnak. A kikeit skarlátvörös lárvák 20 napos korukban már a fenyőtűket szívogatják. Fejlődésük 2 évig tart - kis kéregpoloska


      cinnamomeus PANZER, 1794
    • A szipóka nem éri el az előmell közepét. Barnásfekete, bunkós csápú állatok (mint ). Szárnyuk normálisan fejlett.
    • A nagy csápdudorokon fogacska nincs. Az előhát pereme majdnem egyenes szélű. A csáp 2. íze egyenletesen vastagodik (). Feketésbarna, apró termetű állat. A csápdudor több mint fele olyan hosszú, mint az elkeskenyedő fejpajzs. A szem előtti és szem mögötti dudorok hiányzanak. Az előhát lapos, rajta tarajok rendszerint nem ismerhetők fel, pereme nagyon keskeny, széle egyenes, hátul lekerekített, az előhát viszonylag hosszú. A pajzsocska lapos, széle ívelt, enyhén felhajlik, hátul harántbarázdák lehetnek rajta. A félfedők a tövüknél alig szélesednek ki, egyszínűek, a nőstényé eléri a 8. tergitet, a hímé a paratergitet is. Potroha ovális, a connexivumok hátulsó külső sarkai nem állnak ki, világosak. A nőstény 8. paratergitjei rövidek, karélyosak. Lába barnás, a lábszárak vége előtt világos gyűrű van. 4-5 mm.

    • Eddig Ausztriában, Csehszlovákiában, Franciaországban és hazánkban találták meg, hazai egyetlen példánya Sopronból származik. Erdei- és feketefenyőn él.


      mirus BERGROTH, 1894
    • A csápdudorok nagyok, szétállnak, rajtuk fogacska van. Az előhát oldala ívelt, finoman vagy durvábban fogazott. A csáp 2. ize a közepétől erősebben vastagodik. Barnás szinű, csápja fekete, bunkós. Szem előtti és szem mögötti dudora nincs. Az előhát lapos, a tarajok laposak, de azért láthatók, a középső tarajok párhuzamosak, a szélsők hátrafelé széttartók. A pajzsocska lapos, széle ívelt, felülete rücskös. Félfedője a tövén kiszélesedik, itt, valamint a fedő és a hártya erei mentén világos foltok vannak. A nőstény félfedője elérheti a 8. tergit közepét, 8. paratergitjei rövidek. Potroha tojásdad. Lábai sötétbarnák, a lábszárak végén széles világos gyűrű van. 4-5 mm.

    • Mediterrán elterjedésű faj, faunaterületünkön előfordulása lehetséges. Életmódja ismeretlen, valószínűleg tűlevelű fákon él.


      [      reuterianus PUTON, 1875]
    • Az előhát pereme fejlett, széle nem fűrészes vagy fogazott, ellenkező esetben a csáp nagyon karcsú (), és az előhát peremén elöl szabdalt fülecske van (); a perem és annak szegélye is lehet rücskökkel borított, a tarajok jól láthatók. Csápjuk hosszabb, testük gyakran hosszabb 6 mm-nél.
    • Az előhát elülső sarkai lekerekitettek, a perem széle kerekített vagy egyenes, az előhát és a perem közötti határt a rücskök általában elfedik. A perem szegélye gyakran rücskös (mint ).
    • Az előhát elülső sarkain a nyak mellett előreálló függőleges fülecske van; a peremek szélének meghosszabbitásai a szemek magasságában metszenék egymást. A csáp 2. íze fekete, a 3. sárga (). Barnásfekete, élénk színű állat. A csápdudorok hegye befelé görbül, a fogacska felismerhető, de nem áll ki. Szem előtti és szem mögötti dudorai nincsenek. A csáp 1. és 4. íze barna, a 2. kétszer olyan hoszszú, mint az 1. íz, töve vékony, majd erősen megvastagodik (). Előháta széles, fekete, a peremek barnák. A tarajok kiemelkednek, párhuzamosak Az előhát hátulsó részén harántredőzet van. A pajzsocska hosszú, széle egyenes, vége tompa, harántirányhan redőzött, széle alacsonyan felhajlik. A félfedők egyszínű barnák, mindkét ivaron a 8. tergit fölé nyúlnak, tövük kiszélesedik. A radius, media és cubitus S alakúan görbült. A potroh tojásdad, a connexivumok nagyok, külső szélük ívelt, enyhén homorúak. Lábai egyszínű barnák, combjai a közepük előtt erősen megvastagodnak. 5,4-6,8 mm.

    • Közép-Európa északi részén és Észak-Európában él; előfordulása faunaterületünkön is lehetséges. Életmódja eddig ismeretlen.


      [      signaticornis SAHLBERG, 1848]
    • Az előhát elülső sarkain nincs fülecske; a perem szélének meghoszszabbításai jóval a szemek előtt metszik egymást. A csáp 3. íze
      barna vagy fekete.
    • A pajzsocska széle hátul egyenes, a vége csaknem hegyes, a 2. és gyakran az 1. csápíz is világossárga (). Barnás színű állat feltűnő foltok nélkül. Feje barna, a csápdudorok vaskosak, hegyük befelé hajlik, rajtuk oldalt rücskös fogacska van. A szem előtti dudor tompa, a szem mögötti kicsi. Az előhát pereme széles, széle ívelt, hátulsó szegélye világos (); a középső tarajok hátrafelé széttartók, elöl kiemelkednek, a szélsők alacsonyak. A pajzsocska közepén kis dudor van, vagy lapos, széle felhajlik. A félfedők tövükön kiszélesednek, itt és a fedő erei mentén világos foltok vannak. A nőstények ritkán teljes szárnyúak, ilyenkor a félfedő a 8. paratergitet eléri, az előhát pereme nagyon széles. Altalában azonban rövid szárnyúak, s ilyenkor a félfedő másfélszer olyan hosszú, mint a pajzsocska, a hártya kicsi, erezet nélkül. A hímek keskeny szárnyúak, a félfedő a 8. paratergiteket eléri, a hártya kiszélesedik. Potrohuk tojásdad, a connexivumok gyakran felhajlanak, homorúak, szélük ívelt, hátulsó külső csücskük világos. Lábaik a testüknél világosabbak. 6-7 mm.

    • Közép- és Dél-Európában elterjedt faj, faunaterületünkön több példányát találták, zömmel az Alföldön, de dombvidékeinken is. Nyárfán és valószínűleg tölgyön is él.


      distinctus FIEBER, 1861
    • A pajzsocska széle ívelt, a vége tompa. Legalább a 2. csápíz vége sötét, barna.
    • Az előhát hátulsó része világosbarna-sárga, világosabb, mint az elülső része, a pajzsocska vége kivilágosodik. Vörösesbarna, barnásfekete foltos állat. A tömzsi csápdudorokon csak ritkán vehető ki tisztán a fogacska, a szem előtti és szem mögötti dudorok is elmosódottak. A csáp 2. íze valamivel hosszabb, mint a 3., a közepe előtt erőteljesen megvastagodik (), töve sárgásbarna, a vége barna. Az előhát széles, domború, a peremek széle majdnem egyenes. A tarajok nagyjából párhuzamosak, a középsők előre, a szélsők hátrafelé széttartók. A pajzsocska felülete többé-kevésbé sík, rücskös, barázdált lehet. A nőstények teljes szárnyúak, szárnyuk a 8. paratergitekig nyúlik, vagy rövidszárnyúak, ilyenkor félfedőjük kétszer olyan hosszú, mint a pajzsocska. A hímek enyhén keskeny szárnyúak. Félfedőjük a tövén kiszélesedik, itt világos, a fedő erei mentén is világos foltok vannak. Potrohuk vöröses, tojásdad, a connexivumok szélei felhajlanak. A 6. és 7. connexivum hátulsó külső sarka kiáll. 8. paratergitje nagy, kerekített, belső széle világos. Lába barnássárga. 5-7 mm.

    • Közép-Európában elterjedt faj, faunaterületünkön többfelé találták, előkerülése Magyarországon is lehetséges. A táplálékát adó gombák nyárfán és fűzfán élnek.


      [      pallescens HERRICH-SCHAFFER, 1839]
    • Az előhát és a pajzsocska egyszínű sötétszürke vagy fekete. Az előző fajhoz ([pallescens] - szerk.) hasonló, attól főként színezetben tér el. A rövid szárnyú nőstények félfedője valamivel hosszabb, a 6., néha a 7. tergitet is eléri. Lábai sötétbarnák. 5,2-6,3 mm.

    • Boreoalpin elterjedésű faj, lehetséges, hogy faunaterületünkön is előfordul. Életmódja ismeretlen. Egyes kutatók az előző faj alfajának tartják.


      [      frigidus KIRITSHENKO, 1913]
    • Az előhát elülső sarkai nem lekerekítettek, a perem elülső széle öblös (mint ). Az előhát és a perem között a határ rendszerint feltűnő.
    • Az előháton szabálytalan fogacskák vannak, elöl mélyen szabdalt (). Csápja nagyon vékony, hosszú, a 2. csápíz hosszabb, mint a fej. Barnásfekete állat, a hártya gyakran világos, erezete fehér. A csápdudor vége hirtelen vékonyodik el, hegyes. A szem előtti dudor vékony, hegyes, a szem mögötti kicsi, tompa. A csáp 1. íze vastagabb, mint a 2., amely hosszabb, mint a 3. és 4. együttvéve (). Az előhát hátulsó része domború, a tarajok fejlettek, párhuzamosak. Pajzsocskája hegyes, a széle felhajló, felületén harántredők vannak. Félfedői fejlettek, mindkét ivaron elérik a 8. paratergiteket. A fedő töve jelentéktelenül kiszélesedik. Potroha nyújtott ovális, a connexivumok széle egyenes. Lábai sötétbarnák. 5,7-5,8 mm.

    • A fajt néhány példány alapján a Kárpátokból írták le, azóta nem találták. Életmódja ismeretlen, előfordulása Magyarországon is lehetséges.


      [      montandoni REUTER, 1885]
    • Az előhát peremén fogacskák nincsenek (mint ), csápja vastagabb, vagy a 2. íz rövidebb, mint a fej ().
    • Az előhát pereme elöl széles, rajta világos, nyújtott folt van. A paj zsocska széle egyenes, a connexivumok megnyúltak, zsindelyszerűen illeszkednek. Vörösesbarna állat, csápdudorai tompák, befelé hajlanak, nincs rajtuk fogacska. A szem előtti dudorok tompák, nagyok. Csápja hengeres, a 2. és 3. íz vastagabb a másik kettőnél, a 2. több mint másfélszer olyan hosszú, mint a 3. íz (). Előháta elöl olyan széles, mint a feje a szemekkel együtt; pereme széles, szegélye vastag, rücskös, a középső tarajok előrefelé összetartanak, a szélsők párhuzamosak. Pajzsocskája hegyes, hegye világos, széle felhajló. A félfedő töve kiszélesedik, de nem egyenesen levágott, hanem kerekített, felfelé hajló, világos. A fedő és a hártya erezete mentén világos foltok lehetnek. Mindkét ivar félfedője eléri a 8. paratergitet. A hímek enyhén keskeny szárnyúak. Lábai piszkos sárgásbarnák, a combok végén sötét gyűrű van. 6,5-7,5 mm.

    • Dél-európai elterjedésű faj, Közép-Európából még csak hazánkból került elő (Bakonybél), de további előfordulása is várható. Eletmódja ismeretlen ( = notatus REY, 1888)


      serbicus HORVÁTH, 1888
    • Az előhát pereme elöl keskeny, nincs rajta világos folt.
    • A pajzsocskán tompa, alacsony vagy jelentősebb dudor van, a pajzsocska széle a dudor mellett is majdnem annyira felhajlik, mint a dudor mögött (). A középső tarajok középtájt befelé kanyarodnak. Az előhát peremének széle elöl enyhén öblös (mint ).
    • A pajzsocskán a dudor magasabb, mint amennyire a széle felhajlik. A csáp 2. íze a közepe előtt hirtelen megvastagszik. Mindkét ivar 8. paratergitje rövid (mint ). Csápdudorja enyhén befelé görbül, rajta a fogacska helye látható, mert ott vastagabb. A szem előtti és szem mögötti dudorok együtt hosszanti kidomborodást alkotnak. Csápja hosszú, a 2. csápíz rövidebb, mint a fej, majd kétszer olyan hosszú, mint a 3. íz. Előháta enyhén domború, a tarajok alacsonyak, a középsők elöl kiemelkednek. A pajzsocska széle egyenes vagy ívelt lehet (). A félfedők töve alig szélesedik ki, a fedőn és a hártyán is világos foltok lehetnek. A nőstény félfedője a 8. tergit fölé nyúlik, a hímé túlér a potrohon. A hím paramerje nagyon vékony, hengeres, hajlott. Potroha ovális, a connexivumok pontosan illeszkednek egymáshoz. Lábai sötétbarnák. 4,8-6,4 mm.

    • Holarktikus elterjedésű faj, elsősorban hegyvidékeken él. Hazánkban a Bükkben és a Zempléni-hegységben gyűjtötték. Nyitvatermőkön él (erdeifenyőn, lucfenyőn és borókán).


      lugubris FALLÉN, 1807
    • A dudor a pajzsocskán alacsonyabb, mint amilyen magasra a pajzsocska széle felhajlik. A 8. paratergitek hosszabbak (). A csáp 2. íze egyenletesen vagy a végén erőteljesen megvastagszik.
    • A félfedők barnák, az erezet mentén világosbarna-fehér foltok vannak. A 2. csápíz olyan hosszú, mint a fej. Sötétbarna. A csápdudoron a fogacska felismerhető. A 2. csápíz vége erősen megvastagodik, olyan vastag, mint a hengeres 3. csápíz. A szem előtti dudor tompa. Az előhát pereme felhajlik, elülső széle öblös, a középső tarajok elöl nem emelkednek ki. Pajzsocskája hosszú, a széle egyenes vagy ívelt. A corium töve kiszélesedik, világos. A nőstény félfedője a 8. tergit közepéig nyúlik, a hímé túlér a potrohon. Potroha ovális, a connexivumok hátulsó szegélye világos, a hátulsó külső csücskük enyhén kiáll. A nőstény 8. paratergitjének belső széle a tövén erőteljesen ívelt. Lába sötét vörösesbarna. 6,4-7,8 mm.

    • Észak-Európában elterjedt, de Ausztriában, Olaszországban is fogták már. Előfordulása faunaterületünkön lehetséges. Erdeifenyőn él; életmódjáról közelebbit nem tudunk.


      [      crenaticollis SAHLBERG, 1848]
    • A félfedő fekete vagy sötétbarna, egyszínű. A csáp 2. íze sokkal rövidebb, mint a feje. Fekete vagy sötétbarna, csak a connexivumok hátulsó külső csücske világos. 2. csápíze a tövétől egyenletesen vastagszik meg (), a vége valamivel vékonyabb, mint a 3. íz. A nőstény 8. paratergitjének belső széle a tövén egyenes. Egyebekben az előző fajhoz igen hasonló ([crenaticollis] - szerk.). 5-7,1 mm.

    • Elsősorban Közép-Európából, de Európa más részeiről is kimutatták. Hazánkban még nem találták, de előfordulása valószínű. Napvirág (Helianthemum) gyökerei között gyűjtötték.


      [      aterrimus FIEBER, 1864]
    • A pajzsocska felületének első harmadáhan lehetséges lapos V alakú törés, ami dudornak látszik, de ez harántirányú. Mellette és előtte a pajzsocska szegélye alig magasabb, mint a felülete (). Az előhát pereme erősehben öblös, íve oldalt tompán megtörik (mint ).
    • Csápja hengeres, a csápízek kb. egyforma vastagok (). A nőstény 8. paratergitjén középen kivágás van (), a hím 9. sternitjének vége egyenesen lemetszett (). Barnásfekete, foltos állat. Csápdudora tömzsi, nincs rajta fogacska. A 2. csápíz nincs másfélszer olyan hosszú, mint a 3. íz (). Szem előtti dudora elmosódott, a szem mögötti tompa. Előháta hátrafelé erősen kiszélesedik (), a tarajok nagyon alacsonyak, a perem hátulsó szegélye világos. Pajzsocskája nyújtott, felülete rücskös, széle alacsonyan felhajló, egyszínű. A félfedő barna, a fedőn világosbarna, a hártyán nagy fehér foltok vannak az erezet mentén. A nőstény félfedője a 8. tergit közepéig nyúlik, a hímé túlér a potrohon. Potroha ovális, a connexivumok szélei pontosan illeszkednek egymáshoz, hátulsó külső sarkuk és a paratergitek belső szegélye világos. Lábai sötétharnák. 5,5-6 mm.

    • Sokáig pannóniai endemizmusnak tartották, de előkerült már Bulgáriából is. Hazánkban Isaszegen és a Velencei-hegységben gyűjtötték. Fiatal tölgyfák elváló papírvékony kérge alatt fogták.


      kuthyi HORVÁTH, 1899
    • A csáp 2. íze a vége felé erősen megvastagodik. A nőstény 8. paratergitje nem kivágott (mint ), a hím 9. sternitjének vége homorú, rajta két kiemelkedés van (mint ). A következő fajok szétválasztása nehéz, taxonómiai értékük tisztázásra szorul.
    • Lábai feketék, 2. csápíze egyenletesen megvastagszik. Előháta fekete, hátulsó szegélye és a tarajok vége nem sárga. Csápja fekete, a 2. csápíz rövidebb, mint a fej, az előhát tarajai csaknem párhuzamosak. Pajzsocskája fekete. A félfedő töve kiszélesedik, itt és a hártyán világos folt van. Connexivumai feketék, elülső és hátulsó szegélyük világos. 5,3 mm.

    • Közép-Európában találták; előfordulása valószínű faunaterületünkön is.


      [hahni REUTER, 1884] akt.:       bimaculatus - szerk.
    • Lábai sárgás- vagy vörösesbarnák, esetleg sötét foltok lehetnek rajtuk. Az előháton a tarajok vége, gyakran az előhát hátulsó szegélye is világos.
    • A csáp 2. íze a vége felé egyenletesen megvastagszik (). Lábai vörösesbarnák. A fedő tövén világosabb barna, esetleg okkersárga folt van. Feje fekete, a csápdudorok hegyesek, szétállók, nincs rajtuk fogacska. A 2. csápíz rövidebb, mint a fej, majdnem kétszer olyan hosszú, mint a nála vastagabb 3. íz, legvége gyakran világosabb. A szem előtti és szem mögötti dudor tompa, kicsi. Az előhát széles, a tarajok alacsonyak, párhuzamosak. Pajzsocskája egyszínű fekete, széle alacsonyan felhajlik, ívelt vagy egyenes. A félfedők töve enyhén kiszélesedik, a hártya az erek mentén fehér. A nőstény félfedője eléri a 8. paratergitet. Potroha nyújtott ovális, a connexivumok szélei pontosan illeszkednek egymáshoz, hátulsó szegélyük világos. 5-5,7 mm.

    • Nyugat-Európában több helyütt és Csehszlovákiában is megtalálták, hazánkban a Velencei-hegységből került elő. Juharon és bárson él, életmódjáról közelebbit nem tudunk.


      bimaculatus REUTER, 1872
    • A csáp 2. íze a közepe táján hirtelen megvastagszik ( és ). Lábai világos vörösesbarnák. Fedőjének tövén a világos folt sárga, esetleg fehér. Feje barnásfekete, csápdudorai csaknem párhuzamosak, rajtuk a fogacska nyoma néha felismerhető. Csápja barnásfekete. Az előhát tarajai alacsonyak. Pajzsocskája barnásfekete. A hártya világosbarna, az erek mentén fehér. A connexivumok vöröses- vagy szürkésbarnák, széleik pontosan illeszkednek, hátulsó szegélyük világos, sárga (). 5-5,3 mm.

    • Ausztriából és Magyarországról ismeretes. Hazánkban ritka (Buda, Doboz, Szigetcsép ). Eletmódja ismeretlen.


      sordidus HORVÁTH, 1874 akt.:       bimaculatus - szerk.