Aradus
Lapos testű kicsiny vagy közepes nagyságú rovarok. Fejükön dudorok vannak: szem előtti, szem mögötti és csápdudor. Az utóbbin oldalt kis fogacska lehet (). Fejpajzsuk erősen előreáll. Csápjuk néha nagyon karcsú, néha bunkós, a leghosszabb íz rendszerint a 2. (). Előhátukon rendszerint 4 hosszanti taraj van, amelyek azonban elmosódhatnak. Az előhát széle vízszintes vagy ferdén felálló perembe fut ki, amelynek széle sima, recés, fűrészes, olykor durván, szabálytalanul fűrészes lehet. Pajzsocskájuk nyújtott háromszög alakú, hegye gyakran lekerekített. Szárnyaik különböző mértékben redukáltak lehetnek, a nőstényeké általában nem éri el az ivarszelvényeket, a rövid szárnyú nőstényeké pedig néha a pajzsocska végét sem. A hímek szárnya túlnyúlik a potrohon, a keskeny szárnyúaké is. Potrohuk széles, tojásdad, a nőstényeké jóval szélesebb, mint a hímeké. A potrohszelvények oldalán connexivumok vannak, amelyek a szárnyak alól mindig kilátszanak. Ivarkészülékük a 8. potrohszelvényben helyezkedik el, amely a hímeken a hátoldal felé nyitott (). A nyílás mögött a 8. paratergit széles, peremén hátul légzőnyílás van. A 9. szelvényben található a phallus, felületén pedig a paramerek, parandriumok, s a redukált 9. sternit és tergit (). A nőstények 8. tergitje általában látható, elöl ívelt, hátul többé-kevésbé egyenesen levágott, a 8. paratergitek fejlettek ().
Rejtőzködő életmódjuk miatt viselkedésükről nem sokat tudunk. Táplálékukat elhalt fák kérgén fejlődő vagy a kéreg alatt élő gombák alkotják. A poloskákat is legtöbbször kéreg alatt találni, a farészhez vagy az alig elvált kéreghez szorosan odatapadva. Nyáron, párzás idején röpködnek is, néhány fajuk fényre is repül. Sűrű erdőben elhalt fákon ritkábban telepszenek meg, inkább az erdőszéleken vagy a ligeterdőkben. A túl nedves és túl száraz fatörzset, korhadékot kerülik. Néhány fajukról kimutatták, hogy évente két nemzedéke fejlődik, az egyik nyáron, igen gyorsan, a másik a nyár végétől; az áttelelők imágók és lárvák is lehetnek. Nagyobb csoportokban 50-100 példány is élhet együtt.
A család egyik legnépesebb neme, az egész világon mintegy 200 faja él. Ezek legnagyobbrészt a Holarktikumot népesítik be, a Föld többi részén csak 20-30 faj található. A Palearktikumban mintegy 100 fajt mutattak ki, ezek nagyobb része Ázsiában fordul elő. Hazánkban eddig 19 faj került elő, további 11 faj előfordulása pedig várható.
Megjegyzés: A füzetben szereplő Aradus discedens jelenleg a Quilnus genus alatt áll, Quilnus discedens néven - szerk.
Rejtőzködő életmódjuk miatt viselkedésükről nem sokat tudunk. Táplálékukat elhalt fák kérgén fejlődő vagy a kéreg alatt élő gombák alkotják. A poloskákat is legtöbbször kéreg alatt találni, a farészhez vagy az alig elvált kéreghez szorosan odatapadva. Nyáron, párzás idején röpködnek is, néhány fajuk fényre is repül. Sűrű erdőben elhalt fákon ritkábban telepszenek meg, inkább az erdőszéleken vagy a ligeterdőkben. A túl nedves és túl száraz fatörzset, korhadékot kerülik. Néhány fajukról kimutatták, hogy évente két nemzedéke fejlődik, az egyik nyáron, igen gyorsan, a másik a nyár végétől; az áttelelők imágók és lárvák is lehetnek. Nagyobb csoportokban 50-100 példány is élhet együtt.
A család egyik legnépesebb neme, az egész világon mintegy 200 faja él. Ezek legnagyobbrészt a Holarktikumot népesítik be, a Föld többi részén csak 20-30 faj található. A Palearktikumban mintegy 100 fajt mutattak ki, ezek nagyobb része Ázsiában fordul elő. Hazánkban eddig 19 faj került elő, további 11 faj előfordulása pedig várható.
Megjegyzés: A füzetben szereplő Aradus discedens jelenleg a Quilnus genus alatt áll, Quilnus discedens néven - szerk.
Forrás: Vásárhelyi T. (1978): Poloskák V.–Heteroptera V. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben