Meloe
Fejük nagy és a fejtető erősen domború, halántékuk a szemek mögött hosszú, a nyaknál erősen befűződött. Csápjuk 11-ízű, olykor végük felé gyengén megvastagodott, vagy a középső ízei szélesebbek, olykor a hím csápjának középső ízei szabálytalan alakúak ().Előtoruk legtöbbször keskenyebb, mint a fej, mindig sokkal keskenyebb, mint a szárnyfedők. Szárnyfedői a varrat tövében egymásra borulnak, rövidek, csúcsukon egyenként kerekítettek, hátul szétállók, alul a mell oldalait betakarják. Hártyás szárnynak még csökevénye sem található. Potrohuk nagy, különösen a nőstényeké, sokszorosan hosszabb lehet a szárnyfedőknél. A hímek utolsó haslemeze a végén kimetszett. Lábai erősek, csípői nagyok, a középső csípők vége eléri a hátulsó csípők tövét. Az utómell nagyon rövid. Karmai belül nem fogazottak, hátulsó lábszárának külső végtüskéje vastag, és a vége rézsút lemetszett (, ).
A Meloe nemnek eddig több mint 150 faja ismeretes, amelyek legnagyobb része a palearktikus régióban fordul elő. Ismeretes azonban Meloe Észak-, Közép- és Dél-Amerika nyugati hegyvidékéről, Afrikából és Madagaszkárból is. Faunaterületünkön 15 fajt és 13 változatot mutattak ki.
A Meloe fajok a napsütötte, köves, füves vagy ligetes hegyoldalakat, réteket, homokos partokat stb. kedvelik, ahol sok méhféle fészkel. Lárváik ugyanis a méhek fészkeiben élnek. A nőstény imágó tojásait földbe kapart gödröcskébe rakja, sokszor több százat egy-egy csomóba. A kikelő triungulinus lárvák virágokra kapaszkodnak fel, s a virágot látogató szőrös méhfélékbe csimpaszkodva, bevitetik magukat a méhek fészkébe.
A Meloe nemnek eddig több mint 150 faja ismeretes, amelyek legnagyobb része a palearktikus régióban fordul elő. Ismeretes azonban Meloe Észak-, Közép- és Dél-Amerika nyugati hegyvidékéről, Afrikából és Madagaszkárból is. Faunaterületünkön 15 fajt és 13 változatot mutattak ki.
A Meloe fajok a napsütötte, köves, füves vagy ligetes hegyoldalakat, réteket, homokos partokat stb. kedvelik, ahol sok méhféle fészkel. Lárváik ugyanis a méhek fészkeiben élnek. A nőstény imágó tojásait földbe kapart gödröcskébe rakja, sokszor több százat egy-egy csomóba. A kikelő triungulinus lárvák virágokra kapaszkodnak fel, s a virágot látogató szőrös méhfélékbe csimpaszkodva, bevitetik magukat a méhek fészkébe.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1956): Felemás lábfejízes bogarak III. – Heteromera III. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)
Ez a weboldal sütiket használ a személyre szabott tartalmak megjelenítéséhez, a forgalom méréséhez és a hozzászólásokhoz. Bővebben