• Az előhát harántbarázdájának gyűrűje csak ritkán zárt (, ), az előtte levő terület a harántbarázdától az előhát elülső szegélyéig pontozott. A hím és nőstény ivarszerve mint . Csápja viszonylag rövid. Feje széles, összetett szemei erősen kiállnak. Előháta és pajzsocskája ritkábban pontozott, foltos sárgásbarna, barna. A pajzsocska nyúlványa sekélyen beöblösödik, mérsékelten hosszú (). Az előháton, a pajzsocskán és a félfedő erein finom, görbe szőrök vannak, ezeken kívül hosszabb, egyenes, felálló szőrök is lehetségesek. Egyes hazai példányok szőrözete hosszú és feltűnően sűrű, sőt egyes egyedek ivarszerve is meglehetősen eltér a típusostól, de átmeneti alakok is nagy számban fordulnak elő. Félfedője a potrohon túlér. A connexivumok hátul nagyobb részben feketék, mint sárgák. Lábai erősek, szőrösek, a hátulsó comb felső oldalán fekete folt van, ez gyakran kiterjedt, és csak a comb csúcsa sárga. A tor oldallemezein és a potroh szélén sötét foltokból álló mintázat húzódik. 6-8 mm.

    • Csaknem az egész Palearktikumban elterjedt faj, mely Európa legdélibb részeiről hiányzik. Magyarországon közönséges, mindenfelé előkerült. Többnyire napos, meleg területeken található. Számos tápnövénye ismert, köztük az üröm (Artemisia), cickafark (Achillea), hölgymál (Hieracium) és aggófű (Senecio) fajok. Kifejletten telel át, imágóit nálunk május eleje és november eleje közt fogták, a legtöbbet júniustól augusztusig.


      punctatonervosus (GOEZE, 1778)
    • Az előhát harántbarázdájának gyűrűje zárt (), csak kivételesen nyitott, előtte harántdudor emelkedik, mely nem pontozott. A harántdudor és az elülső szegély közti sáv pontozott.
    • A hím ivarszelvényének hátulsó szegélyén látható nyúlvány kettős csúcsban végződik (). A nőstény ivarszerve széles (). A pontszemek és az összetett szemek közt fekete folt van, alakja viszonylag állandó. A fejtetőn 2 kifelé hajló fekete folt van. Csápja finoman szőrös, a 2. és 3. íz valamivel rövidebb, mint a 4. íz. Az előhát trapéz alakú, a harántbarázda széles, fekete, a gyűrű rendszerint hosszúkás (). A pajzsocska tövén a fekete pontozás fekete folttá olvad össze, a nyúlvány hosszúkás (). A fedő külső szegélyén majdnem a hártyáig terjedő markáns pontozás található. A hátulsó comb felső oldalán nagyobb, szabálytalan fekete folt van, a lábszárak pontozottak. Potrohának szegélye a fedők alól kilátszik, fekete-sárga váltakozó mintázat díszíti, a fekete foltok nagyobbak, mint a sárgák. A potroh hasoldalán elszórt vörös foltok vannak, a haslemezek szegélye barna, közepe sárga. 6,2-8 mm.

    • Európának inkább az északi részén elterjedt, de Magyarországon is gyakori. Úgyszólván csak hegyvidékeinken él, az Alföldről eddig csak Bátorligetről és Obatról ismerjük. A hűvös mikroklímát kedveli. Réteken, mocsárréteken, elsősorban fészkesvirágzatúakon (Compositae) él. Imágói telelnek át, májustól, tömegesebben csak júniustól rajzanak - foltoslábú üvegpoloska


      crassicornis (LINNÉ , 1758)
    • A hímek ivarszelvényének közepén látható nyúlvány egyetlen csúcsban végződik (mint ). A nőstények ivarszerve keskeny (mint ).
    • Az előhát harántbarázdája előtt levő harántdudor vastag, magas (). A pajzsocska nyúlványa széles (). A hím ivarszelvénye mint a , a nőstényé: . Alapszíne világos sárgásbarna vagy vörösesbarna, összetett szemei oldalt-előre kiállnak. Csápja finoman szőrös, a 2. íz feltűnően hosszabb, mint a 3. íz. A fejen elszórt fekete foltok vannak, a pontszemek és az összetett szemek közti fényes felület néha nem fekete, hanem sárga. Előháta az előző fajokénál domborúbb, a harántbarázda középső része gyakran sárga, s csak a gyűrű területén fekete. Az előhát egyenletesen pontozott, egyszínű, illetve elszórt, néhány pontra kiterjedő vörösesbarna foltokkal tarkított. A pajzsocska nyúlványa szélesebb, mint a nem többi fajáé, ez különösen a nőstényeken feltűnő. A félfedő a fedő ereinek és külső szegélyének kivételével üvegszerűen átlátszó. Lábai hosszúak, szőrösek. Hátulsó combja a többinél jóval hosszabb, felső oldalán erős fekete pontok vannak, és főleg a hímeken emellett kisebb-nagyobb összefüggő fekete folt is lehet. Utóbbi általában kisebb terjedelmű, mint a nem többi faján. A potroh szegélye fekete-sárga foltos, a connexivumoknak nagyobb része sárga, mint fekete. Hasoldala sárgás, elszórt vöröses, illetve szabályos barnásfekete foltokkal, utóbbiak a 4. haslemez közepén és az 5-7. haslemez oldalsó részén találhatók. A hím paramerjének vége kiszélesedik, egyenesen lemetszett (). A S. pictus (FIEBER, 1861) fajt sokan e faj szinonimjának tartják. GÖLLNER- SCHEIDING (1975) revíziójában azonban önálló faji volta mellett száll síkra. Mivel a hazai anyagokban a két alak keverten és átmenetekkel fordul elő, nem tárgyaljuk külön fajként, de ábrázoljuk a hím paramerjét, a nőstény ivarszervét és pajzsocskájának csúcsát (, ). 6,8-9 mm.

    • Európában, Kisázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. Magyarországon közönséges, a nem leggyakoribb faja. Polifág. Ismert tápnövényei közt vannak lóhere (Trifolium), aggófű (Senecio), üröm (Artemisia), cickafark (Achillea) fajok. Réteken, mezőkön, száraz napos helyeken, erdőszéleken található. Kifejletten telel át, imágói április végétől rajzanak. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy évente két nemzedéke fejlődik ki, az első rajzás július-augusztusra, a második szeptember-októberre esik - pettyeslábú üvegpoloska


      abutilon (ROSSI, 1790)
    • Az előhát harántbarázdája előtti harántdudor nem olyan erős, mint az előző fajon (abutilon - szerk.). A pajzsocska nyúlványa keskenyebb (). A hím ivarszerve mint , a nőstényé . Az előző fajnál kisebb termetű. A fejpajzs és a pofák erősebben előreállnak, a csápdudorok aprók. A fejtető közepén hosszanti fekete barázda, sötét példányokon hosszanti fekete sáv van. Pontszemei erősen kiemelkednek. Előháta mérsékelten domború, fekete foltokból álló mintázata gyakran fekete hosszanti sávokká olvad össze. A harántbarázda és a harántdudor alapján az előző fajjal összetéveszthető. A pajzsocska elülső sarkai sárgák, közepe feketén pontozott. Nyúlványa valamivel karcsúbb, mint a többi fajé, változékony. A fedőn a sugárér mentén 1 fekete pontsor van. Combjai feketén pontozottak, a hátulsó comb felső oldalán a fekete pontok közt kiterjedt fekete folt lehet. A connexivumok sárgák, a hátulsó sarkok feketék, világos példányokon csak a hátulsó sarkok előtt van egy barna kerek folt. Hasoldala sárga, vörös és fekete foltokkal tarkított. 6-7,8 mm.

    • Mediterrán faj, kelet felé Közép-Ázsiáig elterjedt. Magyarországról néhány éve mutatták csak ki, eddig Ágasegyházáról és Fülöpházáról, Debrecen mellől (Bocskaykert) és Pócsmegyerről ismert. A Kiskunságon homokbuckás, borókás területről került elő, külföldi adatok szerint gyepekben, erdős domboldalak szárazságkedvelő növényzetén él. A hazai imágókat május és október közt gyűjtötték.


      riveti ROVER, 1923 akt.:       subtomentosus - szerk.